Tudjátok ezért szeretem a régi filmeket, - ez éppen 10 éves - mert ezeket tisztelni lehet. Egyszerűen amit akkor alakítottak a nagyágyúk, ahogy De Niro, arra ma nagyon kevesen képesek. Előfordulhat, hogy ez csak az én szememben van így, de kevés hasonló színvonalú alakítást látok manapság. A film legfőképpen a kitartásról szól, egy szóban.



Carl egy fekete fiú, aki katona akar lenni. Aztán pedig megismeri Billy Sunday keményfejű katonát (De Nirot), aki neveltetéséből kifolyólag gyűlöli a négereket, ahogy minden katona akkoriban. Mikor megtudja, hogy ő mentő-búvár rögtön érzi mire is született. Carl ezért bődületesen hajt, bármit megtesz, hogy elérje azt a célt, amit kitűzött maga elé, még ha tudja is, hogy fekete férfi itt nem fog végezni. Az életútja egyébként elképesztő. Kemény, önfejű törtetésről szól ez a több, mint 120
perc, eszméletlenül profin előadva.

Habár tudom, hogy ma már kicsit necces ez az igaz történeten alapuló dolog, ebben az esetben most elhiszem teljesen. Bár nem összehasonlítható, de mélységekben nagyon durván ott van a film, mint mondjuk egy Forrest Gump vagy Benjamin Button. Most jöhetnek a köpködések, hogy "meg sem közelítik" meg "persze
ez imdb-n csak 6.8", viszont én nem azt mondom, hogy full megegyezik és felér azokkal, mert nyilván nem, csak a mélysége hasonló.

A sztori mai fejjel, sok hasonló esetet látván nem bonyolult és valamilyen szinten várható. Mégis, amit itt leművel ez a két színész az valami brutálisan nagy löketet ad a szórakozáshoz, de inkább a helyzet átérzéséhez. Robert De Niro, uramatyám,
hát nem is tudom mit mondjak rá, talán, hogy nálam ezzel elért egy beszt szerepet, pedig azért van a tarsolyában nem csak egy Szemtől szemben. Iszonyat durván hatásos, hidegrázós jelenet is volt megjegyezném. Cuba tökéletesen hozza az elveiért, céljaiért makacsul kiálló fiút. Ezt a karaktert, érzésekkel telítetten így kell játszani. A mellékekben sincsenek rossz színészek, itt van mindjárt Charlize Theron, aki tipikus iszákos feleség pár jelenetig, addig viszont jó.

Aminek legjobban örültem, végre megint találtam egy filmet, ami annyira lekötött, hogy teljesen megszűnt a világ körülöttem. Manapság egyre kevesebb példát találok erre. A zene, teljes fagyott feszültséget idézett néhány keményebb résznél. A rasszizmus szép lassú felengedése, pedig tökéletesen van időzítve. Nem kapkodták el, nem húzták túl, pont ahogyan látni szeretné az ember.

A szinkron egyébként még a tíz évvel ezelőtthöz hűen, igényesre sikeredett Kálloy Molnár Péterrel és Reviczky Gáborral hallható. Élethű, nem kilógó, marhára illett a szereplőkhöz.

A Férfibecsület egy mély és izgalmas életút bemutatása, felesleges lenne tökölni, ennél jobban magasztalni (kurvajó!), lelkiismeret nélkül vagy pont azzal, ez egy 8/10-es élmény.

Egy realisztikus maffiafilm David Cronenbergtől. Kicsit lassan indul, de aztán simán el lehet merülni benne. A jéghideg Londonban, a hangulatában, a sztoriban, a gyilkoló orosz akcentusban. Viggo Mortensent meg ismét lehet tisztelni, mert simán leszínészkedi a csillagokat is a válláról a vászon egéről, vagyis hát elsősorban Vincent Casselen kerekedik felül, aki mellesleg szintén kiváló.



A történet a következőképpen néz ki: Adott egy fiatal lány, aki állapotos és már nem éli túl a baba születését, így a gyermekét el kéne helyezni. A nála talált naplóval, Anna (Naomi Watts) elkezd rokonok után kutatni, azt viszont még csak nem is sejtheti, hogy a ruszki maffia közepébe fut bele ezáltal. Akiknek igencsak fontos lenne az említett írott anyag. Nikolai (Viggo Mortensen) közben pedig épp azon van, hogy bekerüljön a maffiacsalád belső körébe, kilépve a sofőr szerepéből. Magyarul, hogy a vezető befogadja és totálisan megbízzon benne. Kirill (Vincent Cassel) pedig kapóra jön neki, hiszen általa tapossa ki az utat, hogy eljusson a maffiafőnökig. Lehet, hogy picit zavaros voltam, de miközben nézed majd tisztává válik minden.

Szép szolid tempóban mutatja be nekünk Cronenberg ezt a bűnszervezetet tele realitással, amivel elgondolkodtat, hogy vajon tényleg így nézhet ki az orosz maffia Angliában? Mert én most simán elhittem. Mármint klappolt Cassell elszálltsága, a vezértől pedig néha megrémültem annyira adta. Márt azt vártam mikor vágja el valaki torkát. Nikolai pedig csak nyugodtan tette a dolgát.

"Rabszolgák, rabszolgákat szülnek."

Nem a csavaroktól lesz jó film, hanem a bemutatástól, a hangulattól ami elkapja a karod és nem engedi. Viszonylag egyszerű és jól követhető a cselekményszál, a végére pedig már lehet egy jó sejtésünk a befejezést tekintve, de ez nem von le igazán az értékéből. Egy komoly akciójelenet van a filmben, az viszont brutális. Csajoknak fej elfordítós meg a gyengébb idegzetűeknek. Totálisan valódi, hétköznapi, nem Hollywoodi ökölharc, hanem véres, életben maradásért való küzdelem. Pont elég ahhoz, hogy befeszülj a székedbe.

A soundtrackkel kapcsolatban annyit, hogy a többször visszatérő hegedű, a szeles Londonnal csontig hatolt, mint egy jeges februári hajnal. Hangulatfokozó eszköz durván.

Remek gengszterfilm, aminek a köntösébe költözött a hangulat és elnyeli a nézőt egy estére. A színészek Naomi Wattsot leszámítva remekelnek, a sztori sem átlagos. Jó kis időtöltés, ajánlom a gengszter műfajt kedvelőknek, bár ők már szerintem látták. A pont 8/10, amiben ha az elején nem is voltam biztos, az említett küzdelem teljes mértékben meggyőzött róla.

Önelégült mosoly és elégedettség ült ki most az arcomra. Így kell egy bazira szórakoztató blockbustert csinálni. Az első rész engem igen meglepett, viszont azt hiszem, hogy sikerült továbbfejleszteni azt. Vagyis, ami bizony ritka esetben mondható el, a folytatás nagyobbat ütött.



Tony Tony Tony! Igen, mindenki harsoghatja, hiszen Stark nem akar Pókember bőrébe bújni, aki mindenki elől titkolja kilétét, nem. Ő egy sajtótájékoztatón kürtöli szét, hogy bizony ő Vasember és mindenki bekaphatja. És amikor Amerika el akarja venni tőle, az önimádatát csak még magasabb szintre emelő páncélját, akkor szinten valami hasonlóval érvel. A lényeg, hogy ügyesen vitték tovább az írók a cselekményt, megmondom őszintén, sokszínű lett a forgatókönyv, amire nem számítottam. Mégsem estek a túlzsúfolás hibájába. Ráadásul a fő gonosz sokkalta erősebb karakter, mint Bridges volt - erről később.

Downeyval kezdem. Nem tudom milyen jelzőt találjak ki arra, ahogy élvezi ezt a szerepet. Mondjuk olyan, mint egy kisgyerek, akinek valóra vált az álma, hogy hős lehessen, és ehhez kellő nagyságú arc is társult. Lubickol a szerepben. Ő az akitől nem csak tökös akcióvá, hanem üdítő szórakozássá válik az Ironman. Nem akarok mindenkit egyenként kiemelni, Rockwell és a többiek, mind-mind remekül uralták a karakterüket, fenntartások nélkül hozták, amit kellett. Viszont akkor most kitérnék Mickey Rourke Vankora. Felesleges lenne tagadnom mennyire kedvelem őt, így csak kimondom, hogy kurva jó volt. Sokkalta megalapozottabb és keményebb, mint Jeff Bridges az első részben. Elmélkedtem itt az akcióhősökről, hát akkor most szólok, hogy őt akarom egy tökösen kemény akciófilmbe méghozzá azonnal, amíg teljesen ki nem öregszik.



A harcokat eszméletlenül élveztem, rég kötött le ennyire akciófilm. Nem, nem is jól mondom, inkább rég éltem bele magam ennyire egy szerepbe/filmbe. Tökéletesen passzol ahhoz, hogy úgy érezd magad, mint mikor gyerekként valamelyik képregényhős szerepébe képzelted magad. Csak most mellé jön a felnőtt humor és a gyönyörű csajok. Az a macsó erőfitogtatás, amit a részeg iron-box-nál nyomattak azon meghaltam. Ritmusosan és megfelelően időzítve jöttek ezek a részek, ezért klappolt rendesen. Mondjuk a végösszegből azért levonok egy keveset, hogy ilyen hamar lerendezték az utolsó harcot. Többet érdemelt volna.

Zenékért pacsi jár, a cgi-t sem érdemes bántani, sőt csak dicsérni tudom Rourke odacsapós ostorait, azok voltak a kedvenceim. A technikai továbblépés is megvolt, talán csak ezek az új robotok néztek ki gagyin. Tipikusan a "legyaknivalójelentéktelenellenség" brigádot erősítették. Örülök a képregényes felvezetésnek, amit mondjuk már tudtam, de jó, hogy utalnak az Avangersre, ja és ha valaki még nem tudná, akkor a stáblista után van egy "titkos" jelenet, senki ne felejtse el. Hasonló út kitaposás van ott is a következőknek.

Asszem már csak a pontszámmal lógok, ami pedig: 8/10. Az elsőnek is ennyit adnék szerintem, de ez egy hajszállal jobb lett. Ahogy írtam az elején, továbbfejlesztették. Jöhet a harmadik rész vagy az Avangers. Nemtom, melyik jön előbb?

Szeretitek az UFO-s filmeket? Ha most bólintottatok, akkor ezt ne hagyjátok ki, mert bár nem robbanásszerű a hatása mégis mutat pár új dolgot és kb 12 perc után behoz egy feszültséget és azt végig tartja. A poszternél leírtam picit, de egészen meglepett mit hoztak ki belőle.



A sztori igaztörténet kombó vegyítve néhány fiktív kiegészítéssel. Az újítást konkrétan abban hozza, hogy az eredeti felvételeket bevágják az "illusztráció" mellé, amiket a híresebb színészek játszanak el. Eleinte furcsa volt, később viszont meglett az eredménye. Érdekes volt összevetve nézni a kettőt. A sztori a következőképpen néz ki: egy Alaszkai kisvárosban dolgozó pszichiáter különös egybeeséseket tapasztal a pácienseinél. Mindegyikük felébred éjjel fél háromkor és egy baglyot lát, aki a tekintetét rájuk szegezi. Elkezd jobban nyomozni az ügyben, ami ahhoz vezet, hogy hipnotizálja a pácienseket, akik ledermedve és ijedten próbálják elmesélni, hogy az a bagoly valójában nem is az aminek látták, hanem valami egészen más, földönkívüli jelenség. És akiknél végrehajtja ezt a beavatkozást, azok sorra sérülnek meg, vagy válnak őrültté. Később pedig már ő is észleli azt a bizonyos állatot. Innentől felgyorsulnak majd az események.

A felvezetés előtt nem mehetek el szó nélkül. A film úgy kezd, hogy bejön Milla Jovovich, hogy igen ő lesz a főszereplő színésznő, és hogy a film végére, majd mi, nézők, eldönthetjük, hogy hiszünk e ebben az egészben a tényeket befogadva vagy sem. Most komolyan ennyire szájba kell rágni ezt? Ráadásul a végén is van egy hasonló kitérő.

Tetszett, hogy jó néhány infót kapunk az ufo-s ügyekről, bejelentésekről, a főszereplő elméletéről és hasonló természetfeletti dolgokról. Amúgy a nő, akivel valóban megtörtént ez az eset, az mennyire durván félelmetes már? Amikor először feltűnt, kajak azt hittem megszállta az ördög. Van egy olyan tulajdonsága a filmnek, hogy ha hagyod, akkor képes beléd tuszkolni a félelmet.

Az egészet tekintve van "nemhiszeknekedmerténvagyokanyomozó" klisé és pár egyértelműen a paráztatásra kiéleződő pillanat, bár utóbbit mégsem sorolnám a negatívumok közé. A színészek teljesítik a rájuk szabott karakterek eljátszását, kiemelendő viszont nincs igazán köztük. Mondjuk számomra furcsa volt, hogy Milla kapta a főszerepet, hiszen egyáltalán semmi közös nincs benne és a ríl hölgyeményben.

Aki hisz ezekben a jelenségekben annak értékelhető lesz a téma, s talán megtud pár olyan dolgot, amit eddig még nem hallott. A stáblistánál be vannak vágva telefonos bejelentések Földönkívüliek észleléséről, amiket nagyon érdekes volt végighallgatni. Durva, hogy hány millió ember állítja, hogy életében már látott Ufot. Nem váltja meg a világot, de simán el lehet vele ütni egy esős hétköznap estét. 6/10-es élmény, abból is a jobb fajta.

Most volt, hogy sokadjára elővettem és újranéztem, mert valamiért még régről nagyon kellemes élményt hagyott bennem. Elsősorban ez Jack Nicholsonnak köszönhető, mert óriási a pasas. Annyira szórakoztató lesz minden jelenet, amiben ott van, hogy kiül a vigyor az arcomra.



Természetesen drámában is kellően ott van a film, habár Diane Keatont sosem kedveltem igazán ebben valahogy mégis elviselem a sikítozását és passzol is Jack mellé. A sztori valami olyasmi, hogy van ez a vén kujon Harry, aki felszedi a csini Amanda Peetet és kiugranak a városból, hogy eltöltsenek egy laza hétvégét az anyja nyaralójában. Azzal nem számolva, hogy ő is ott lesz véletlenül. Úgy alakul a dolog, hogy Harrynek bizonyos incidensek után maradnia kell a közelben, vagyis a házban, ahol miközben Erica (Diane Keaton) legújabb drámáján dolgozik, el kell viselnie és gondoznia egy cinikus agglegényt, akit zsigerből utál. Aztán múlnak az esték, jönnek a séták, és egymásba szeretnek. Na bumm!

Amiben zseni a film, hogy idős emberek kapcsolatáról szól főleg, a humora viszont simán betalál a fiatalabb korosztálynál lazán. Rengeteget mosolyogtam rajta. Nicholson alapból vicces mikor feltűnik azzal az őrült séróval, vagy épp lépcsőt mászni készül, hisz, ha a lépcsőzés megy, akkor jöhet a szex is. Keanu Reeves mellékszerepel, mint szívtipró, ellenben a karaktere mégsem az a tipikus szerelmes féle.

Elég jól foglalkozik az idősebb férfiak és fiatal csitrik közti kapcsolattal, cinikusan kigúnyolva azt néhol. Máskor meg teljesen érthetően magyarázza, ahogy azt is, hogy miért nem találnak esetleg "normális" nőt, korban hozzájuk illőt.

Azt mondjuk többször aláírom, hogy Jack Nicholson nélkül fele ilyen jó sem lenne, gondolhatok most humorra vagy a komolyabb jelenetekre, mondanivalóra. Mert, amikor ott van, hogy a szíved szorul össze és alig kapsz levegőt, mintha szívrohamod lenne, Jack jön és bizonyít. Hozza a klasszis színészt. Zseniális az öreg. Ráadásul a szakáll is jól áll neki, de azt elhagyva is tekintélyt parancsol.

Viszont Diane Keaton magyar szinkronja néha egyenesen borzasztó, falat kaparós. Sikítozik, meg vinnyog, ami kell, és olykor-olykor vicces, máskor pedig már zavaró. Nem tudom, hogy az eredetiben milyen, ennél csak jobb lehet. Jó volt elővenni a filmet, felvidított. Egyébként úgy emlékeztem, mintha túl hosszú lenne, valójában nincs egészen 2 óra. Szerintem belefér, mert elszórakozza vele az ember az időt. Ajánlom megtekintésre, s ha téged nem is győztelek meg, anyádnak biztos bejön majd:). 7/10.

Norton ül a fűben...szépen szundikálva, Norton talán beteg vagy, hogy egy ikerpárt alakítasz? Félre a tréfával. Edward Norton 2009-es dupla főszerepéről van itt szó, amiben a vízipipa és a Country dominál. Teljesen vígjátékként indít majd hirtelen átvált egy komolyabb témába, villámcsapásszerűen. Jó ez? Na mindjárt elmondom szerintem milyen, aztán ti meg majd eldöntitek.



Egy egypetéjű ikerpárról szól a történet, akik közül az egyik belső körökben híres filozófus, (illetve klasszikus filozófusokról véleményt alkotó) a másik pedig egy drogdíler, aki kizárólag saját termesztésű spéci füvet árul. A sztoriba pedig aszerint csöppenünk, hogy ez utóbbi sok lóvéval lóg egy fejesnek és csak úgy tud kimászni a bajból, ha hazahívja Oklahomába rég nem látott testvérét. A családi szál enyhén klisés, mert a műveltebb tesó gyűlöli a családját és vagy 12 éve nem járt otthon most mégis hazatér. Innentől lehetne igazán érdekes, de valamiért mégsem sikerül neki. Teljesen kisvárosi farmer hangulatot áraszt magából a film, pengetik a gitárokat, füvet szívnak, és mindenkit ismernek innen-onnan. Azt mindenki döntse el maga, hogy ez jó e vagy sem.

Nortont mindenképp megdicsérem picit, mert a két karakter amit játszik abszolút ellentétes egymással mégis kétségem sem volt róla, hogy valamelyiket rosszul hozná. Ráadásul az egyik akcentussal beszél a másik pedig azt kiküszöbölve, a felsőbb körökben való mozgás miatt, teljesen elhagyja ezt a tulajdonságát.

Az éle talán a forgatókönyvben csorbul ki leginkább. Hiába próbál más lenni a végére, mint ami valójában, nem érzi azt az ember, hogy ez kiemelkedően egyedi volna. Csomó klisé feltűnik, mint pl a szerelmi szál, testvéri "szeretet", családi viszály, egymás helyettesítése, amit be kell vallanunk, hogy rohadt sokszor láttunk már. Amiben vált az pedig a hangulat hirtelen átborítása a másik oldalra. Úgy vált kellemes vígjátékból szomorú drámába, mint az időjárás 40 fokról 20-ra. Nincs kellően átvezetve így a végéből szinte semmit nem érzünk, amit pedig elvileg kéne. Bonyodalmak azért jönnek, nem sík a végéig a történet, de a fordulatok, mégis kissé jelentéktelennek és erőtlennek hatnak valahogy.

Ami még tetszett az a filozófiai oldal előtérbe helyezése. Olyasmire gondolok, mint egy idézet Walt Whitmantől vagy pár komolyabb gondolattal való játszadozás, egy-két cselekményre való kihegyezés. Még egy saját verset is kapunk, amit Keri Russel szaval el nekünk. Ezekkel végig szimpatizáltam.

Norton nem futószalagon gyártja a filmjeit, (legutóbb talán a Zsaruk becsületében láttam) így kíváncsi voltam erre, amiben bevallom azt hittem több rejtőzik, a megtekintést mégsem bántam meg, de nem is lesz túl maradandó élmény. 6/10-et kap, egyszer meg lehet nézni, semmit sem veszt vele az ember.

Érzitek ezt? Tesztoszteron szag van a levegőben. Aminek nem más az oka, mint az, hogy Sylvester Stallone elhozta 2010 AKCIÓFILMJÉT. Csupa nagybetűkkel. Az év egyik legjobban várt mozgóképe, amitől megfosztottak minket a magyar mozik, de a közösségi oldalak és filmes blogok csak úgy zengtek tőle. Ez nem a véletlen műve. Ekkora akcióisteneket egy produkcióban nem hogy Amerikában, de a világon még sehol sem láttak. És hát a legbutább hülye gyerek is úgy van ezzel, hogy élvezi mert brutálisan szórakoztat. Egyszerűen arany minden perce.



Még pedig azért, mert ez a nemzedék (meg apámé is) rajtuk nevelkedett, az ő karaktereik emelkedtek legendává, így ha tíz millió ujjam lenne sem tudnám megszámolni hányan várták ezt a filmet.

Muszáj előre vegyem a sorban, hogy a sztárok egyszerűen annyira örömteli, múltidézős pillanatokat hoznak el, hogy felfogni is nehéz. Stallone eszméletlen jól rendez, de mégis azért jár a legnagyobb respekt neki, mert nem lehetett egyszerű ezt a bandát összetrombitálni, de sikerült. Mi meg tisztelgünk és köszönjük. De komolyan: (akik nem tudnak semmit róla most fogják be..illetve csukják be a szemüket!) Schwarzenegger feltűnése hátborzongatóan gyönyörű! Emellett nem tudok elmenni, mert az az 5 perc amit a vásznon tölt, annyira adja magát plusz ehhez jön Sly hatalmas aduász beszólása és kész, megetted az egészet. A legpozitívabb csalódás Lundgren volt, akiről nem hittem, hogy elveszve valahol mélyen belül, Blackjackek és Tökéletesnek hitt katonák közt ekkorát tud játszani. Persze ehhez az is hozzájött, hogy bitang jó karaktert írtak neki. Rourke számomra alapból színészóriás, szóval hozott mindent, amit vártam tőle. Sly és Statham párosa kiváló, ráadásul azt hiszem Magyarország nem fogja soha az életben elfelejteni azt a "két szavas" beszólást ami hozzánk kötődik. Pacsi. Mindenkiről írhatnék, de inkább azt mondom, hogy a nagy öregeken mindig jót nevet az ember, ugyanakkor tiszteleg is előttük ha kell. Jók a karakterek és a megformálóik is teljes mértékben uralják őket. Még a Dexter Batista őrmesterének is sikerült eloszlatni pár gyenge kételyem. Eric Roberts meg zsigerből gonoszkodott.

Éreztél már olyat, mintha tökön rúgnának aztán legalább öt golyó szaladna át az agyadon? A film statisztái elég sok ilyen pillanatot éltek át. Van minden, ami jó akcióhoz dukál, nekem mégis talán a legnagyobb kedvenc nosztalgikus pillanatom (a Terminátoron kívül persze) az autósüldözés volt. Annyira száguldott miközben koponyás gyűrűk villantak a sebváltón, zúzda magas fokon, aztán a végén egy kurva jó átvezetés az öklözéshez. Nem sok perc van amikor megáll a zsoldoscsapat, és ez jó. Old-school stílusban épül fel az akció, Rambonak mégis sikerült belevinnie valami új, természetes ütemességet egy szóval ritmust. Ebben mondjuk elüt a régiségektől, ez viszont cseppet sem baj, hisz ha modern cuccok rendelkezésre állnak akkor miért ne. 2010-et írunk, bár őket ez rohadtul nem aggasztja (Sly 64 éves--ehhez csak annyit, hogy anyám bejött mikor néztem és ezt mondta "jé milyen öreg!" igen, mondom 64, erre "áh, azt nem hiszem el"). Testrészek szakadnak, kések pengéi vágnak át torkokat, miközben egysorosok szállnak a levegőben akár a puskapor. S talán régi megfáradt kezek már nem olyan gyorsak, mint fénykorukban, de egyet garantálhatok: ugyanolyan véresek.



A zenék csak pulzálják tovább a hangulatot, szól a rock'n roll vagy épp az egeken túlra akarják facsarni a néző feszültségét. Volt, hogy tényleg izgultam értük, pedig bízom a csapatban (most mosolygok csak, hogy értsd).

Hatalmas élmény az Expendables hisz miközben ezeket a sorokat írom megjött a kedvem az újranézéshez (pedig tegnap néztem). Ha hittél legendákban most figyelj, hisz a vásznon majd megtalálhatod valamennyit, mind egy szálig. Igazából reális szemmel nézve az Expendables egy 8/10-es akciófilm. De ezt nem lehet reális szemmel nézni, túl szép ahhoz. Tiszteletből én megadom a 9/10-et. De Sly mára mindenképp tízpertizes, megérett a korral.

Gondolom már leesett, hogy nem moziban néztem (vagy csak most?), bevallom megnéztem a Scr verziót belőle, ami egyébként pöpec minőség szóval bátran ajánlom. Bár már 720p is érkezett belőle, de most egy nagy viszont jön: forgalmazóra talált hazánkban is és októberben jön a mozikba szinkronosan. Kár, hogy csak most. Nem akarom megszámolni mennyi nézőt vesztettek.

Ez most úgy tarkón vert, hogy még a taknyom is kijött. Évek óta nem élveztem ennyire rajzfilmet, mint a Batman legújabb egész estés pörgését. Oké, vegyük, hogy valaki régóta szereti Batmant, a Batmanben lévő karaktereket, harcokat, kütyüket, plusz a mindig értelemmel átszőtt mondanivalót. Hopp, akkor meg is van, hogy mit kell pótolnod - hát ezt mindenképp!



Úgy indítunk, hogy Joker épp Robint ütlegeli egy feszítővassal, de konkrétan összeveri, hogy mozdulni alig tud, majd felrobbantja az egész kócerájt és Robin meghal. Batman már túl későn érkezik. Eltelik pár év majd, egy új arc tűnik fel, aki Red Hoodnak hívja magát és a markában tartja az összes nagystílű bűnözőt. Persze riválisa így is akad Fekete Maszk személyében, de aki épp nem szimpatikus neki azt elsöpri az útból. Batman a nyomába ered, üldözi, de ő sem tudja, hogy ki lehet ez a személy. Ennyi röviden a többit meghagyom, mert érdekes és izgalmas.

A legjobb a karakterek markánssága volt. Fekete Maszk dühe, az Árny lazasága és persze Batman mogorva beszólásai. Tökéletesen felidézték bennem, amikor minden szombat délelőtt ott csüngtem a tv előtt a Denevérembert bámulva. Eredeti nyelven néztem és mindenképp muszáj szóba hoznom, hogy a hangok baromi ütősek voltak, főleg Jokernél és Black Masknál. Többek közt olyan arcok dumáltak, mint Neil Patrick Harris.

Lendületes ritmusban halad a film, pont úgy, ahogy vágytam rá. Szépen lassan derülnek ki dolgok, miközben legyőznek egy Amazot, aki valami gép, ami mindent tud és iszonyat vadul néz ki. Vagy épp üldözik Red Hoodot, aki elmehetne profi free runosnak. Mindig jön valami, ami nem hagy unatkozni, és még jobban beránt Gothambe. Persze nagy dumákból sincs hiány, mármint most komolyabbakra gondolok. Nagyon érezte az író, hogy miképp kell papírra vetni 2010-ben egy Batman rajzfilmet. Passzolnak a dialógusak a sötét és borús hangulathoz.



A besorolás pg-13, de néha annyira badass, az egész, hogy ha több vért mutattak volna, akkor elhittem volna neki egy keményebb rangsorolást. Nyilván azért persze gyerekeknek készült. Többet talán nem is mondanék, aki Batman fan annak meg kell néznie, mert fasza lett, majd meglátjátok(itt a tréler kedvcsinálónak). Ugye? A pontot idebiggyesztem a végére, ami 8/10. Piszok jó meglepetés volt.

Ezt most kicsit elkapkodták. Az a helyzet, hogy ez egy teljesen átlagos középkori kardos-vérfröcsögős film lett. Olyan, mint amikor belenyúlsz a cigisdobozba és igazából mindegy melyik szálat húzod elő.



A sztorija is teljesen tucatszerű. Van valami gigszer a Rómaik ezért küldenek egy sereget, hogy a Pikteket kiűzzék a területükről, mert már régóta viszályban állnak egymással. Csak, hogy visszanyal a fagyi és nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy tervezték. Ezért menekülniük kell.

Olga Kurylenko a kék színfolt a szürke fagyos erdő és a CGI vér rengetegében. Javított az összképen, hogy egy csaj ekkora vadállatot formál meg. Konkrétan baltákkal koponyákat zúz be és letépi a Rómaik fejét, mert ő ilyen. A többiekről hirtelen semmi nem jut az eszembe. Max annyi, hogy nem igazán tudtam együtt érezni egyikőjükkel sem, ami sajnos nem enged sok jóra következtetni. Pedig egyébként nem mondanám, hogy szar színészek.

Az összecsapások nekem túlzottan gyorsak voltak, ezt negatívan kell érteni. Mintha valaki gyorsan elhadarta volna a lényeget a mondanivalójában. Mondjuk bőven van belőlük, ami jó is lehetne csak mivel nem nyertek meg velük, így számomra ez nem ad az élvezeti faktorhoz. Kapkodós volt a vágás, csak pislogtam sokszor, hogy alig láttam valamit abból hogyan harcolnak. Az is lehet, hogy ezzel akarta átadni a rendező a harc hevességét. Egyet tudnék a javára írni az utolsó kardozás az jól sikerült, ott részletesebben mutattak az egymásnak feszülést. A vért nem sajnálták, de hát ha már R besorolás akkor még szép. Lehet, hogy a Spartacus után hiányzott a lassítás? Fene tudja, de ez most mellé ment nálam.

Egyszerűen nem sikerült lekötnie igazán a filmnek. Az is előfordulhat, hogy nem passzolt a hangulatomhoz, valahogy másra számítottam. Érdektelennek éreztem néha a párbeszédeket. Pár poén azért akadt, amik ellensúlyozták a tiszteletteljesebb dumát. A vége pedig hiába az ami, nem váltott ki belőlem semmi extrát. Nem dobbant nagyot a szívem, semmi érzelmi hatás nem volt. Így egy 5/10 maradt a végére és hát ennél mindenképp több volt benne.

A Tv2-nek köszönhetően szombaton felidézhettük, hogy milyen is volt anno a Karate kölyök, így nem a messzi távolból kacsingatva fogom őket összemérni, hiszen frissek az emlékek. Ez amúgy elég jellemző a tv adókra, hogyha valami új film kijön, vagy készülődik a premierre, akkor leadják esetleg az első részét az adott filmnek - lásd Ironman esete - vagy épp ezt csinálják, hogy az eredetit tűzik műsorra, amikor a remakeről már szinte mindenki tud. Ez most rendhagyó írás lesz, megpróbálom kiemelni azokat amik nekem legjobban szemet szúrtak.



Nem akarok senkit hamis reményekbe ringatni, úgyhogy az elején közlöm, hogy a remake borzasztó lett. És mindez nem is csak azért, mert egy fekete kisgyerek játssza az eredetileg nagyon is fehér főszereplőt, aki mellesleg Will Smith fia. Egyszerűen csak Amerika szemete szépen sorjában összegyűlt, és nem, nem vártam sokat, sőt azt hittem picit még jó is lehet, de ezeket a tévhiteket hamar elrugdosta a kis Smith.

A legelső probléma szerintem kézenfekvő: a kor. Hiába na, egy tininél sokkal jobban dukál a csajozás, a szivatás, könnyebben elhiszi az ember ezeket, mint egy 12 évestől aki még túlságosan tejfelesszájú. Az eredetiben tetszett, hogy Daniel egy esetlen senki, mégis be-be szólogat a ficsúr menő arcoknak, nem egy visszahúzódó szerény karaktert játszik. Rendben ez itt is jelen volt valahogy, csak épp itt idióta fekás feszítés volt az egész, az a tipikus fonott hajam van és táncolok meg lököm a szöveget féle baromság, egy 12 éves szájából. Szóval ne már.

Súlytalan és hiteltelen történésék garmadáját csomagolták a fonott hajú karate kölyök sztorijába. Kezdve a szerelmes száltól, ami enyhén szólva fuldoklott a giccstől, de nálam mégis ott verték ki a biztosítékot, amikor egy felnőtt ember szarrá ver öt 12 éves srácot. Szóval most komolyan, mennyire orbitálisan nem állja meg ez a helyét ma ez egy filmben?! (meg amúgy sem). Míg az elődjében pont azért működött ez a bizonyos jelenet, mert Miyagi mester egy öreg vénember, aki a kora ellenére el tud páholni öt ereje teljében duzzadó fiatalembert. Míg itt Chan egyáltalán nem tűnt egy köpcös, megfáradt öregembernek, ráadásul szinte ovisokat kellett elvernie. Érzitek a különbséget? Hiába ez így ebben a formában kiábrándító, nem stimmel.



A mesternél maradva az tény, hogy Jackie Chan a sok bohóckodás után kapott egy némileg korrektebb szerepet, de sajnos nem igazán tudta hozni szerintem. Egyszerűen nem passzolt hozzá. Mikor kipattant, hogy elkészül a remake és Chan lesz a mester, képtelen voltam őt elképzelni Miyagi szerepében, és hát igazam volt. Lehet hülyén hangzik, de csak simán nem elég öreg hozzá, hogy egy bölcs karate Kung-fu mestert eljátsszon. Ezt azzal sem sikerült ellensúlyozni, hogy a tanítványa fiatalabb. Amikor nem edzeni kellett, inkább többet színészkedni, meg drámázni, akkor bizony Channek nem ment igazán. Abszolút nem lehetett érezni semmit a vívódásából, hogy milyen rossz neki. Nulla érzelmi faktorral bírt. Mindezt úgy mondom, hogy gyerekként imádtam a filmjeit és jó párat rengetegszer láttam.

A másik nagy hiba a kidolgozatlanság. Hihetetlen, hogy mennyire rosszul van felépítve a film, pedig egy átvett sémát kellett volna követniük elvileg. Nem illeszkednek egymásra a jelenetek. Nem lehet azt érezni, mint az eredetinél, hogy a tanítvány megszenvedve, elvégezve kötelező és fárasztó dolgokat szépen lassan eljut arra a pontra, amikor megérzi a munkájá gyümölcsét. Mi miért volt és minek kell. Most csak egy kabátot kell felakasztani a fogasra úgy 100-szor és utána bumm, már profi Kváj csen Kéjn lesz a kis Jaden. Míg Miyagi mester pontosan kiszabta napról napra az "értelmetlennek" tűnő munkákat amikből nagyon szépen kirajzolódott, hogy miért is fontosak.

Egy dolgot már régóta nem értettem még a film előtt, hogy a filmben szó sincs karatéról, Kung-fuznak végig ehhez képest mégis Karate Kid lett a címe teljesen feleslegesen, mert simán maradhatott volna Kung-Fu Kid attól még tudta volna a nép, hogy igen ez az a remake, tudod.



Egy dologban tudhatta volna felülmúlni a régit az új, azok pedig az akciójelenetek. Azért én ezekről is csak finoman - vagy pont nem - nyilatkoznék, mert amik eleinte vannak azok még csak csak beleférnek, de ahogy a végén huggyá zúzzák egymást az mocsok nagy túlzás. Konkrétan az utolsó harc miatt is kénytelen voltam levonni 1 pontot, mert az valami nevetséges. Bár az eredetiben meg levegőpüfölés van ezerrel, ami rohadtul látszik, ott nincs rajta talán akkora hangsúly azoknál a jeleneteknél vagy a fene tudja. De itt tényleg nagyon kirívó amit művelnek a végén.

Engem sokkal jobban szórakoztatott az old-school Daniel San és Miyagi mester, mint ez a modern feka Kung-Fu huszár. A '84-es igazi tinifilm, ez meg inkább ilyen Justin Biebert példaképnek tekintő kölykök filmje lesz majd, ráadásul még Lady Gaga is szól benne, yeah. A régiben van némi teljesen idióta és az idő miatt megkopott humor amitől még viccesebb, míg ez inkább depresszív, egy-két helyen ellőtt baromi erőltetett poénnal. Az eredeti egy korrekt 6/10-es szórakozás, erre a remakere viszont képtelenség 3/10-nél jobbat adni, vagyis hát nem, van rá példa, de én nem tudok. 4 pontot akartam, de az utolsó rúgás, áh.. azt látni kell.

Ahogy elkezdődött a film tisztára úgy éreztem, mintha csak egy B-akciófilm kezdődne teljesen jó arcokkal. Kicsit furcsa volt, de abszolút lehetett rajta érezni valami régiességet. Mégis úgy éreztem valami hiányzik, de aztán később Brodyék több-kevesebb sikerrel elfeledtették ezt velem. Szóval azt kell mondanom, hogy a Predators félig hozta azt amit vártam, félig pedig nem. Na mindjárt bővebben.



Hogy kedves barátom szavaival éljek a forgatókönyv egy kicsit snasszra sikerült. Vagyis inkább úgy mondom, hogy nem az eredetiséget akarták kibontakoztatni benne. Lezuhannak a született gyilkosok a dzsungelbe. Nem tudják, hogy miért kerültek ide, de hamar rájönnek, hogy nem azért hogy egymást gyilkolják. Hanem, hogy a vadászok rajtuk fejlesszék tovább magukat, vagyis ők a vad, ahogy a trélerben is elhangzott. És innen nyílegyenes az út a végéig. Nem volt meg igazán benne a nézők felé az a "filózzunk, hogy ebből akkor most, hogy keveredhetnénk ki", mert mire ezen elagyalhattunk volna már rég lezajlott az események java része. Amik egyébként elég jók, ha valaki kedveli ezt az üldözős akció-horrort és hát személy szerint én nagyon komálom.

Olyan 20 perc elteltével, amikor volt néhány kikacsintás a Schwarzis első részre, akkor kezdtem érezni, hogy javul a film, ergo növekedik az élmény. Hőérzékelős nézet, tudjátok. Aztán belecsaptak a közepébe jött egy jó kis zúzás és kezdtek elszállni a negatív gondolataim, lekötött a film. Azt mondom, hogy a harcok jók, élvezhetőek viszont a köztük lévő részek néha ültek. Úgy mondanám, hogy nem nagyon mondtak semmi olyat amit eddig ne tudtunk volna, így új információhoz nem juttattak. Még akkor sem mikor Laurence Fishburne feltűnt, bár az állat volt ahogy ezt tette. Jee, az öreg Morpheus.


A gárdával semmi gond nem volt, mindenki pontosan uralta a karakterét nem voltak kilógások, és még a nem izomkolosszus Adrien Brodynak is sikerült meglepnie annyira jól hozta az érzéketlen vezetőt. Walton Goggins (Justified, Shield) pedig szállított kb 3 poént, de azok ténylegesen ütöttek. Egyet sajnáltam csak, hogy Danny Trejonak
hogy sikerült ilyen kevés szerepet osztani? Ejnye Rodriguez azért az öreg Machetenek írhattál volna valami arcoskodósabb, öldöklősebb szerepet. Fishburne feltűnése egyébként pozitív volt csak az zavart, hogy a történet szempontjából szinte felesleges.

Rodriguez b-filmes hatása végig érezhető csak most az volt a gond, mintha e mögé semmi pluszt nem tudott volna csempészni. Antal Nimródnak pedig ez a hatás pont feküdt a rendezéshez, de kiemelkedni igazán nem tudott. Bár tény, hogy korrekt munkát végzett. A soundtrackel eléggé hadilábon álltam végig, azt szerintem elszúrták. Érdektelen és semmitérő volt nem nagyon tudta növelni a jelenetek alatti feszültséget.

Ha eddig nem jött volna igazán le, nekem tetszett a film. Azzal a különbséggel, hogy egy picit elmaradt attól amennyire gondoltam, hogy ütni fog. Gyengébb lett, mint az előzetes várakozás után vártam/vártuk. A végén akadt egy meglepő csavar is és bár az utolsó jelenet full kiszámítható, mégis a végső harc méltó lezárása. Ha mondhatok ilyet a Predators csak(!) 7/10 lett, ami azért csak, mert én minimum egy kemény 8 pontos akcióra számítottam. Na, kinek, hogy tetszett?

Anglia, '70-es évek, szól a Rock 'n' roll. Azt hiszem ezt a három dolgot mondanám el röviden a filmről. Ja meg azt mindenképp, hogy Ricky Gervais és Stephen Merchant volt a rendező és az író is egyaránt. És hát Gervais nem szarral gurít ezt azért tudja az ember ha már hallott róla. Most sem tette ezt, és bár a múltkori filmje teljesen másmilyen volt, ez jobban sikerült. Tele van hangulattal, a humor és életszerűség aránya tökéletesen passzol egy felemelő szórakozáshoz.



Intro: 3 fiatal srác bulizik, közben szól a rock'n'roll, menekülnek a zsaruk elől és mikor lejár a főcím már az őrsön vannak valami piti kis stikli miatt. Egyébként a legjobb hawerok, viszont az egyikük már nagyon ki akar törni a kisvárosi létből, nem akar a gyárban megrohadni és hát tesz is ellene. Viszont a másik kettő ezt picit értetlenül nézi, mert hát mondhatni nem hisznek benne. Na ez a film komolyabb része, a másik pedig olyasmi, hogy van egy óriásplakát, amire épp egy faszt rajzolnak, amit valaki erősen cidáz. Komoly mi? Ezért említettem, hogy összhangban van a film, mert miközben ilyen baromságokat csinálnak, mellette az életükről töprengenek. Ezt elég jól mutatja be a film, főleg tetszett, ahogy szépen lassan jutunk el odáig, amíg rájönnek mit akarnak. Ettől nem tűnt, olyan mondvacsináltnak, hogy egyik percről a másikra már minden sikerült is. Erről szó sincs.

A szereplők jók, átlagosak. Nincs semmi kirívó bennük, kellőképp cinikusak, erősen nyomják az angol humort természetesen. Gervais csak mellékszerepel a filmjében, néha tűnik fel, de akkor olyan mondatokat ereszt el, hogy szakadtam. Rendben van, tudtam, hogy van humora, de itt elég állat poénokat nyomat. Mondjuk egy gyármunkást játszik, akinek kb semmi nem jó, ami nem megszokott. Hatalmas a pali. Majdnem el is felejtettem, hogy még Ralph Fiennes is játszik a filmben, mellesleg egy unszimpatikus főnökideált, marha jól.

Remek tempóban halad a film, néha belassul aztán újra megtelik élettel. Baromi pozitív csalódást hozott, mert csak úgy a semmiből tűnt fel. A zenéhez annyit fűznék hozzá, hogy tipikus, száz százalék '70-es évek fíling. Nem minden szám jött be, de volt amit különösen eltaláltak az adott szituhoz. Pl a végefelé lévő börtönös résznél ami szól.



Iszonyat jó hangulat, a nyár egyik legkellemesebb délutáni szórakozása lett a Cemetery Junction. Ráadásul úgy, hogy azt hittem inkább drámás lesz és Gervais lesz a főszereplő. Ehhez képest rohadtul nem erről van szó. Ha bírjátok ezt a stílust mindenképp adjatok neki egy esélyt. Ráadásul simán újranézős. 7 pontot akartam adni, de felkerekítem 8/10-re, mert még most is kellemes képek ugranak be róla.

Az a bajom ezzel a filmmel, hogy 4 perc után már meg tudod mondani, hogy mi a vége. De komolyan, nem viccelek. Ha láttál már életedben pár romantikus filmet akkor simán. Egy dolgot azért nem tudtam, és az simán feljebb húzta, emiatt nem is lett rossz.



Vegyünk egy vagány brókert akit jelen esetben Scott Porter (Friday Night Lightsosoknak ismerős) elevenít meg. Adjunk hozzá egy Alexis Bledelt, aki a "buta" kis csitrit hozza nekünk, aki ezzel a menő sráccal kavar. És akkor még bónusznak egy új fiút kell hozzáadnunk aki szerelmes lesz az említett főnök srác csajába. Ugye akkor tudod, hogy mi a vége? Na ugye.

Tényleg minden adott, van szakadó esős jelenet, van reménytelen szerelem és van csajozás, és annak tanítása. Mégis van benne egy egész jó kis csavar, ami más szemszögbe helyezi a dolgokat ezért tér el a hasonló kaliberű romantikus filmektől. És a végén az a legnagyobb poén, hogy nem a Good guyt fogod értékelni és örülni annak ami összejött neki, hanem hogy mekkora szemét a Bad guy, és mégis ő a leglazább arc, hogy ezt így csinálta végig.

Scott Porter végig ügyesen hozza a főszereplőt, látszott, hogy élvezi a forgatást, élt a vásznon meg ilyesmi. Még a többiek inkább a rutinból eljátszást választották. Főként Alexis Bledel, aki néha annyira butának tűnt, hogy brrr...de lehet csak nekem. Anna Chlumsky pedig mintha leragadt volna a tini szerepeinél, mert most is kb annyi IQ-t használt, mint azoknál, pedig...

Elég lassú, a háromnegyedéig tipikus, de azért az egy csavarért simán megéri bevállalni, ha valamennyire kedveled ezt a stílust. Na, szóval ez egy 6/10, nézhető.

Érdekes ha az ember nekiáll címkék alapján keresni beírja, hogy romantikus és vígjáték, erre kidobja a gép ezt, ami kőkemény dráma. Pedig még a leírás is jól hangzott, valahogy így: Henry egy alkalmi melókból élő író, aki az összeszedett pénzt a legkedveltebb szórakozásaira fordítja azaz, a piára a nőkre és a szerencsejátékra. Amik közben olyan emberekkel ismerkedik össze, akik inspirálják.



Na szóval semmi, de rohadtul semmi vígjáték elem, poén, humor vagy ilyesmi nincs benne. Henryt Matt Dillon játssza és sajnos nagyon megy hozzá a karakter. Miért sajnos? Mert igazából folyamat olyan, mint egy csöves, semmirekellő alkoholista. Dillont általában bírom, így most sem rajta vérzett igazán a film, hanem egyszerűen cselekménymentes sokszor. Mármint összeszed egy nőt a bárban, aztán vele iszik és közben fogad. Minden nap megy valami melóért, mert általában az első nap kirúgják mindenhonnét. Lassan és érdektelenül játszódik javarészt a film. És sajnos Marissa Tomei feltűnése sem több egy halvány színfoltnál.

A film szinte egyetlen valamire való erénye a monológok. Író lévén néhányszor hallhatjuk narrálni, elmélkedni Henryt, amikor azért elgondolkodtatja az embert és érdekesen fogalmaz meg dolgokat. Ha valaki már látta, szerintem csak ezért érte meg. Jó persze ha valakinek Matt Dillon a kedvenc főszereplője, akkor isten ments, hogy eltántorítsam a filmtől. Egyébként a Facér Jimmy jutott róla eszembe, talán az hasonlít rá legjobban. Dillon mondjuk jobb, mint a fiatalabbik Affleck. A romantikus szálat azért még ide venném, mert akármennyire kiábrándító, amikor a motelben találkoznak, az szép.

Egyébként azonos című regényből készítették a filmet, és ha belegondolok, hogy valakinek tényleg ehhez hasonló élete volt, hát nem irigylem. Még akkor sem ha eléri azt amit a végén mond. Mert ez olyan dráma amitől igazából nem szomorú lesz az ember, csak egyszerűen keserű látni, hogy egy ember így él. Nehéz pontosan megfogalmazni, a filmből kiderül.

Van néhány darab ami ebbe a dráma kategóriába tartozik, de ezeket nem szeretem. Ja és kicsit szar, hogy másfél óra kellett ahhoz, hogy egy nyamvadt művét kiadják, mert most ezt szerintem mindenki tudja előre, aki látott már egy senki írónak kiadják a művét filmet, ha nem akkor bocs, de ne ezzel kezd. 5/10.

Lassú, megfontolt, kimért képkockák. Stílusos humor, Bill Murray főszerepel, Tilda Swinton feltűnik. Ez nem lehet más csakis egy Jarmusch film. Hát persze. Rég fel volt írva arra a képzeletbeli listára. Mielőtt jobban belemennék a részletekbe, elmondom, hogy a címadás valami bitangul jó lett. Ritkán emeli ki az ember talán ezt, de a Broken Flowers cím annyira gyönyörű, sejtelmes, rejtélyes mégis mutat valahova. Tényleg rengeteg dologra asszociálhat belőle az ember. Egyszóval: elgondolkodtató.



Jarmusch legkommerszebb művének tartják, ami talán igaz is (bár, nem láttam az összes filmjét). Legalábbis ha Az irányítás határaira gondolok, hááát, akkor ez bizony kommersz. A történet szerint Bill Murray egy megöregedett Juan, a Don, izé Don Juan. Szóval megtudjuk, hogy fiatalként falta a nőket, miközben most pont otthagyja az aktuális barátnője. Egy rózsaszín levelet talál a padlóján, amit egy nő írt. Azt írja, hogy 20 évvel ezelőtt, amikor együtt voltak Don teherbe ejtette őt, de mivel útjaik elváltak így ő nem tudhatott arról, hogy született egy fia aki mára majdnem 20 éves. Don kissé megdöbbenten és értetlenül áll a levél előtt, amin aláírás és feladó sem található. Megmutatja szomszédjának Winstonnak, aki legbelül egy őrült nyomozó,  és azt mondja, hogy írja össze a lehetséges anya jelölteket és menjen el újra találkozni velük és kutassa fel, hogy ki írhatta a levelet. Egy írógép és a rózsaszín szín után kutatva Don elindul egy utazásra.

Olyan a film, mint egy hangulatdoboz. Belenyúlsz, és rajtad múlik hogy mit húzol ki belőle. Jarmusch most sem hazudtolja meg önmagát. Hömpölyög jelenetről jelenetre, mégis mosollyal telik meg az arcom amikor nézem. A film alapvetően nem vígjáték mégis teljesen kellemes humor lengi körül. Kevés dolog történik a filmben, mégis elégnek éreztem. Murray csak utazik szól az útravalóul szolgáló zene, ami egyébként nagyon jó, és kész megvan a hangulata. Aztán elmegy a rég nem látott kedvesekhez, ahol mindenki "megdöbben", de körülbelül 3 perc alatt megismerjük az adott nő jellegzetes vonásait.

A legmeglepőbb jelenség számomra Sharon Stone feltűnése volt. Nem tudtam, hogy játszik a filmben, ráadásul kimagaslóan jól, abszolút pozitív élmény volt. De a többi nő is pontosan úgy alakított ahogy meg volt írva a szerep. Swinton kb 3 perce is oltári, de hát ő remek színésznő, ezt tudtuk eddig is. De azt hadd ne halljam már, hogy szép (na most majd kapok), mert túlzásokba nem kell esni.

Az volt még érdekes, ahogy Bill Murray karaktere kibontakozik. Faarcal, melegítőkben színészkedi végig az egész filmet, a végén mégis megérted az egészet. Az embert, az érzést. Érdekes, hogy az Elveszett Jelentésben hasonló karaktert játszik, nekem az nem jött be, ez viszont nagyon is. Furcsa. Jarmusch azért most sem tartózkodik a szimbólumoktól, miért is tenné, viszont talán itt egy-kettő könnyebben kiszúrható, ami csak a javára válik.

Elérkezve a végéhez azért valami furcsa mégis történik: elmarad az a katarzis, amire az ember számít. És lehet, hogy először a hiányérzet kerekedik felül, de később, rájövök, hogy nem is kell megtudnom az információt, hiszen a film nem azt akarta bemutatni. Nem a végső cél volt a fontos, hanem az ahogyan eljutunk odáig. És talán kissé szomorúvá válik, de ettől remek ez a film. Ahogy csak forog a kamera. 8/10.

Emlékszem amikor bejött kis hazánkba ez a rész, volt egy hawerom, aki azonnal ment rá Pestre, a premier előtti vetítésre. A poén az volt, hogy amikor kérdeztem, hogy milyen volt azt mondta csalódott. Sosem égtem nagy Karib lázban, de megfontolt lassúsággal beiktattam az összes részt. Ez meg kb olyan lett, mint a többi. Ja nem bocs, ez talán hajszálnyival gyengébb volt, Sparrow után elmesélem nekem miért.



Legfőképp azért, mert be kell valljam, hogy a második részből Sparow befestett szemén kívül nekem nem sok minden maradt meg, és ez bizony hiba, mármint ha nagyon beakarok csatlakozni a sztori menetébe. De annyira nem akartam. Élveztem így is, egyébként nekem a Karib olyan, mintha a tenger maffiája üzletelne, csak itt nem drogról, kurvákról és pénzről van főképp szó, hanem halhatatlanságról, életekről, szívekről, rabszolgákról, meg nőkről. Végül is, nem olyan nagy a differencia.

A nyomós ok, hogy miért pótoltam be minden részt egyszerű: Jack Sparrow. Nélküle sehova sem evezne a Disney bárkája, hiszen ő a vezető, a megmentő, a kapitány. Egyszerűen feldobja az embert, lubickol a szerepben Johnny Deppünk, és hát vak aki ezt nem veszi észre. Nélküle abszolút nem lenne az igazi, olyan ő, mint az Így jártam anyátokkalnak Barney, utánozhatatlan és nem pótolható.

Összességében sem akarom bántani a gárdát, mert jól muzsikálnak együtt a szereplők, habár engem néha Keira Knightley zavart azzal a buta nézésével, meg amikor nekiállt keménykedni ott kicsit kizökkentett a tenger sodrásából. Ellenpéldának viszont Geoffrey Rush fantasztikus, pláne amikor együtt uralják a képernyőt Deppel azok a legjobb pillanatok. Chow Yun-Fatet is mindenképp kiemelném, jól hozta a kalózt.

A tengeri szörnyek már az első részben tetszettek, a legjobb szerintem a polipszakáll, Davy Jones azaz Bill Nighy. Hiába rémisztő egyben cool az a karakter. A többiek a "vicceskedőnek" szánt szereplők, most kissé laposabb humort nyomtak, mint az előző részekben, néha egy két mosolynál többet nem hoztak ki belőlem.



Rátérve az összecsapásokra, háát azért volt pár tényező ami nem stimmelt. Rángatták a kamerát, ide-oda dobálták a nézőt, főleg amikor összecsapott két hajó, annyira gyorsan vágták a jeleneteket egymásra, hogy nem tudtam épp melyiket mutatják. Viszont a nagy egészet nézve nem bántom, mert ezt a pár dolgot leszámítva ott volt, a látvánnyal karöltve. A poénokat természetesen Jack szállította jó pár zsáknyit, de azért a többiek is asszisztáltak neki, egész ügyesen.

Az értékelésem legyen egy 7/10, mert kalandfilmből kevés van és ez a jobbak közé tartozik. Ebből minimum 1 pontot Sparrow miatt ugrott fel, arra emlékeztek, amikor saját magát halucinálja, azok mennyire elvetemült részek, hihetetlen az ürge. Ja és még azt akartam megkérdezni, hogy a negyedik részt ki mennyire várja? És legfőképp mit vár tőle? Ja és ha már itt tartunk eddig a 3 közül melyik a best?

Rég volt már hazai filmről írás a blogon, és igazán nem is ez volt az oka annak, hogy ezt választottam, hanem mert a másik lehetőségem az Evan a minden6ó lett volna, az meg szerintem..NAmindegy. A lényeg, hogy ez teljesen nézhető alkotásnak bizonyult még úgy is, hogy van benne szerelmi szál. Tudom ez így már alapból rosszul hangzik, de mondom, hogy miért is lehet egyszer lazán beiktatni.



Egyrészt mert szélhámos film, másrészt pedig mert a vége már majdnem true ending. A főszereplő srác azzal keresi a kenyerét, hogy lúzer csajoknál próbálkozik, akiknél a háttérben sok-sok dollár forint(!) bújkál, s miközben már azt várják, hogy igent mondjon az oltárnál nekik, ő nemet mond a hívásukra, és mikor megjön a számlára a kellő átutalás már el is húzott a francba. Nadepersze hogy jön 1 csaj, akibe belezúg...innentől asszem már világos.

A főszereplő amúgy a magyar Matthew Mcconaughey, de totál, és még hasonlóan is domborít csak kissé sutább itt-ott. Na meg ezért a szerepért sem épp annyit kapott, mint McConoughey egy Bolondok aranyáért, mondjuk. Ja egyébként őt Nagy Ervinnek hívják, de Csányi Sándor neve azért biztos többet mond, csak mert ő is feltűnik egy mellékszerep erejéig, és hát nem is hozza rosszul a színészt akit játszik, csak nem megy neki az angol. A csaj Hámori Gabriella aki túlzottan nem csillog. Néha nem is értem, hogy MO-n elég szép lányok vannak, főszereplőnek viszont sokszor nem azt választanak még egy rom-komba sem.

A narrálása kifejezetten tetszett, viszont a lopjunk megint - vagy mindig? - Hoolywoodtól az nem. Mert sok helyről nyúltak, én csak egyet nem értek sosem, hogy miért hiszik, hogy ez itthon is sirályság. Mármint tényleg vannak srácok akiknek bejön az élet, de hogy "lent áll a yachtom"? Ugyan már. Túloznak sokszor, ami legtöbbször a film rovására megy, most sem volt másképp. Ami zavart az első felében, hogy teljesen tudod mi fog történni, szinte képkockáról képkockára. Szerencsére a tetőpont körül mást lépnek, mint amire gondol reflexből az ember. Ezért egyszer akár nézhető. És komolyan a vége már majdnem true ending, de ott is van egy akkora marha érthetetlen lépés, ami simán az eddig felépített dolgok ellen szól és ez nem oké.

Mindent egybevetve nem volt unalmas, nem nézelődtem, a kijelzőre se pillantgattam hogy, hol is tartunk, egyszóval lekötött. Ezért nyugodt szívvel adok rá 6/10-et, többet nem ér, de magyar filmtől ez jó. Hiszen alig látnak el hasonlókkal itthon minket.

Nem játszottam mindegyik résszel, viszont amikkel igen azokkal elég sok időt eltöltöttem és imádtam. Azt viszont simán megmondom, hogy ennél a valaminél én jobbat tudtam volna letenni az asztalra. Néhol akkora hibák szúrtak szemet, hogy csak mosolyogni bírtam, komolyan. Egy sima zúzós filmet kellett volna csinálni, ehelyett ők meg azt akarták, hogy együtt érezzünk a hőssel, a bajnokkal aki felemelkedik. De hogy a fenébe?!



Sztori röviden: a világégés után vagyunk, ahol a Tekken vállalat uralkodik. Ők rendezik a Vasököl viadalt. Jinnek a katonák kinyírják az anyját, ezért a viadalon akar bosszút állni Heihachin, a Tekken vezetőjén. Az a vicc, hogy olyanokat basztak el amiken sírtam. Nagyjából vágtam egy-két dolgot a karakterekről, de itt azokat full máshogy vázolták fel. Ráadásul néha annyira komolyan akarták venni magukat, hogy kitört belőlem a röhögés. A buta párbeszédekből jó kis összeállítást lehetne összedobni, de nem lövöm le a poénokat, hadd élvezze őket aki megnézi. A kedvenceim azok voltak, amikor szinte nem is arra válaszoltak, amit kérdeztek. Kb ilyen hogy: - Milyen napod volt tegnap? Medve. Szóval ezeket kell várni, és igen tudom, hogy B-film, de azért az ilyenektől szakadok.

Térjünk az Oscar díjas alakításokra. Ez a gyerek aki Jint játszotta, akkora lúdfing, hogy beszarás. Lezúzzák a faszba, mire harmadszorra felkel és két ütéssel elintéz egy tagot, aki félig robot és meg se érzi amikor ütik. Hatalmas poén. Visszakanyarodva annyira béna főleg amikor erőlteti, a bajnok leszek, megbosszulom anyámat témát azok durva dolgok. És akkor vannak a többiek, pl mikor Kazuya feszíteni akar, meg elmélkedik, hogy miért nem adta neki át az apja a birodalmat.  Durván túljátszotta a szerepét, de olyan komolyan, hogy azt már nem hittem el. A többiek is ezt a szintet nyomják. Ja és akkor a másik, ami kiakasztó volt: a játékban Heihachi a főgonosz egy nagydarab vadállat, most itt Cary-Hiroyuki Tagawa játszotta, aki konkrétan egy vézna öregember. A Mortalban jó volt Shang Tsunnak, de ez ritka szar volt így. A másik kegyetlenség a gamerek szempontjából, hogy őt nem látjuk harcolni! Érted? A főgonosz nem harcol a filmben, ennél nagyobb baromságot már láttatok? És akkor azt meg sem említem, hogy mennyi fasza karaktert hagytak ki. A csajok pedig inkább csöndben vannak, aminek oka van bizonyára. Inkább csak néznivaló funkciót töltenek be.

Térjünk rá a fightokra. Ennél fantáziatlanabb és unalmasabb harcokat már rég láttam. Egyszerűen hiába érünk el 20 perc után ezekhez a részekhez, nem nagyon javul a film - mondjuk legalább a botrányos párbeszédektől megkímélnek. Egyetlen normális összecsapást sem tudnék mondani. Van amikor rángatják a kamerát azért rossz, máskor mutatnak egy lassítást, ami nem sikerült igazán jóra. Néha fegyvereket is hoznak be, de nem sokat érnek. Akkor most értünk el arra a pontra, hogy a produkció lelke halott, már ha lehet ezt a szót használni rá. Ha egy verekedős játék feldolgozásában rosszak a harcjelenetek, akkor azt hiszem nincs miről beszélni.



A Tekkenek legnagyobb hibája szerintem mindig is a zene volt. Pocsék aláfestéseket zúdítottak általában a fülünkre, hát itt most annyira nem durva a helyzet, de a legidegesítőbbek azok, amikor ilyen gettóból felemelkedő fiú dallam szól és a szívünknek meg kéne telnie reménnyel..de ember ez egy verekedős akciófilm. Sssz..ne viccelj.

A szinkront a végére hagytam, amit jól elszúrtak itt-ott. A legjobb az amikor a neveket rosszul mondják. Kazuya helyett Kayuzát meg ilyenek:). Hogy lehet ezt nem észrevenni?! Biztos septiben összedobták, hogy ugorhassanak a következőre vagy már munkaidő vége volt. A Heihachit meg szerintem ők sem tudták hogy kell kiejteni.

Na, akkor értékelem. A DOA-nál (Dead or alive) jobb volt, mondjuk csak egy hangyafasznyival, de azért mégis. Viszont mint verekedős film és játék adaptáció csúnyán mellélőttek megint. Ha ilyen témájú akciót néznél akkor ajánlom a Vitathatatlan 2-t, vagy a klasszikus Van Damme féle Kalandort. Az is üdítőbb szórakozás. Legyen egy 3/10. Viszont ha hawerokkal söröztök este, akkor remek alapanyagot nyújthat a röhögéshez. Amúgy hulladék.

Apa, anya, gyerekek megváltják a jegyet az aktuális moziban, beülnek, és másfél óra elteltével a kölykök vigyorral szaladnak ki miután véget ért a film, s még a szülők arcán sincs akkora döbbenet inkább egy félmosoly. Ellenben a miénken, a filmbuzikén. Na jó ne keseredjetek el annyira, de látszik, hogy 90 százalékban a gyerekek lettek megcélozva ezzel a mozival. Szóval szerintem a Grown ups családi filmként nagyon is működhet. Hogy amúgy miért nem igazán azt a lejjebb kifejtem.



Egyszerűen túl gyerekesek a poénok. Seggre és pofára esések hada tarkítja a 90 percet és sajnos be kell ismerni azt is, hogy az idióta nevettetőket összeszedték ugyan, de már kifelé öregszenek. Én amúgy vártam a filmet és így nyárra nem is volt rosszul időzítve, meg hát ez a szereplőgárda: Adam Sandler, Kevin James, Chris Rock, Rob Schneider, David Spade. Mindegyik egy állat. A sztori annyi, hogy mind gyerekkori jóbarátok, együtt kosaraztak kisgyerekként, de 30 év elteltével az edzőjük meghal így a temetésen újra találkoznak. Utána meg együtt lógnak, nyaralnak, mert miért ne?!

Mellesleg azért is jó családi múvi, mert tipikus family-humor van benne. A feleségekről megy a viccelődés, jókat esznek, megbámulják a szexi fiatal nőciket, egymást szivatják a meghatározó tulajdonságaik miatt. Folyamatos oltás van, így a szülők nem unatkoznak, miközben a gyerekek meg simán nevetnek azon, ahogy a dagadt Kevin James lezúg a kötélről.

Sandler hozza a főkolompost mint mindig. Egyébként David Spadenél furcsa volt tapasztalni, hogy ugyanazt a karaktert hozza szinte centire pontosan, mint az Egy kapcsolat szabályaiban. Nőzik meg iszik. A többiek is a szokásos formájukat vették elő, habár azért Rob Schneider azt hittem jobban kitesz majd magáért, de nem szálított túl sok poént sajnos. Női fronton neccesebb a dolog, mert bár Salma Hayek jelen van Maria Belloval együtt, meg még van két fiatal gáré is..na jó annyira nem is necces. Csak az öreglány meg Rock csaja lóg ki néhol.



A legfaszább rész amúgy a strandos volt, ahol teljesen átjött a gyerekek vidámsága. Csúszdáznak ezerrel a faterokkal, meg hülyülnek, csalnak a bejutással, megszivatva az ellenőrt. Jó húzás, bejött a feeling én is elruccannék oda.

A végén az az erőltetett tanulság nyúzása rohadtul nem kellett volna, teljesen feleslegesen került bele. Mindenki elnézte volna ha kihagyják, dehát ó uram akkor mi lett volna a tanulság?! Viszont Steve Buscemi feltűnése és csápolása állat volt, jót tett a filmnek. Sandlerék megkoptak mára picit, nem hoznak újat mégsem bánom igazán a megtekintést. 5 és fél pontnál azonban nem adhatok többet. Főleg a vége miatt.

Nem hiszem el, hogy aki a magyar címet adta, az látta a filmet. Annyira gagyi és hozzá nem illő még akkor is ha nem lesz belőle kult-movie. Lódító hódító - ez az amúgy. Rátérve konkrétabban, én már az első trélernél felkaptam a fejem, ugyanis rendkívül jó alapötlettel rendelkezik, szóval vártam. Az alapötlet pedig az, hogy Mark egy olyan világban él ahol nem létezik hazugság, majd ő egy napon feltalálja. És szinte isten lesz.



Jobban belemélyedve a fentebb írtakba, azt takarja a nem létezik hazugság dolog, hogy mindenki pontosan azt mondja amit gondol, nem kertel, ha véleménye van bármiről azt azonnal felszínre juttatja. Itt bukik is picit a film, hiszen attól, hogy nem hazudik senki még nem kéne mindent elmondani ami épp az eszükbe jut az embereknek. Persze akkor nem lennének komikus pillanatai és vígjátékként sem lehetne eladni. Bár szerintem így sem minősül komédiának inkább egy érdekes, kreatív ötlettel rendelkező gondolkozós valaminek, amiben néhány poén is elcsattan.

Az egész amúgy Ricky Gervais agyából pattant ki. Ő egy angol komikus meg színész, meg rengetegdolgotcsinálmégbiztos... egy jó fej faszi az tuti. Legalábbis én kedvelem és színésznek sem utolsó. Legutóbb a Kisértetvárosban főszerepelt, ami furcsa mégis kellemes meglepetés volt. Kicsit talán hasonlít is a szóban forgóra nem véletlenül. Mellette Jennifer Garner egész jól hozza a női főszereplőt akibe Gervais belezúg.

Mást adott a film mint amire előzetesen számít az ember egy ilyen ötlet felvetése után. Vallásos útra terelődik a történet, ami őszintén szólva picit meglepett. Ezt elhagyva egy sokkal szórakoztatóbb vígjáték kerekedhetett volna belőle, akkor viszont nem rendelkezne ezzel a mondanivalóval. Ami amúgy nem feltétlen lenne tragédia. Mondjuk így is teljesen lekötött, végre lehetett érezni benne valami újat, nem úgy mint a legtöbb mai vígjátéknál.

Egy dolgot még kiemelnék az pedig a soundtrack. Hiába, tudják, hogy mi dukál a hangulat mellé, ezért teljesen eltalálták az oda illő zenéket. Ha épp halálesetről van szó, vagy depressziós a főhős, vagy épp boldogan mászkál a városban. Mindig szól a kitűnő zene.

Én nagyon örültem az ötletnek, az újdonságnak, a kedvem is passzolt hozzá, így megjutalmazom egy 7/10-el. Aki röhögős vígjátékot akar az ne ezt szedje le, ezt azért közlöm. Ja egyébként Jonah Hill is feltűnik, nem csinál szinte semmit, de alapból ökör a srác már a megjelenésében. Feldobja a jeleneteket.

Tegnap ment a Viasaton (reklám nélkül!), és ismét odabilincselt a tévé elé. Depp egyik legnagyobb alakítása számomra. Remek színész, bírom, bár kedvencemnek nem mondanám, de szeretem a filmjeit. A Donnie Brascoban is jól játszik, ez szintén gengszterfilm, ami alap. Kihagyhatatlan. Tunának Ethan Supleenak (Randy a Nevem Earlben) szerintem ez volt az első komolyabb mellékszerepe. A film amúgy George Jung drogdíler életét mutatja be, ha valaki még esetleg nem látta. Sok jó alakítás van a filmben, de nekem Depp mellett a másik csúcsra törő az apját játszó Ray Liotta. Zseni a szerepben, amikor feltűnik akkor az érzelmek is felszabadulnak. Ahhoz képest, hogy ez gengszter-film, mellette azért rengeteg dráma is történik benne. A végén pár könnycsepp is előbújt belőlem, na. Újból rájöttem, mennyire szeretem ez a sztorit újra és újra megnézni. Bocs, hogy nem hosszabb írás, most csak ennyit akartam.



Ja amúgy 9/10.

Tudtam hogy ez fantasy lesz, megszórva pár cseppnyi drámai szomorkás hangulattal. Szóval mindenki erre számítson, ellenben arra ne, hogy nagyon mélyre lehet merülni benne. Na persze ettől még nem lett rossz Guillermo del Toro egyik varázslata, csak hát néha többre számít az ember.



Lassan indul be a történet, de simán megvan az esély rá, hogy pont ezzel a tempóval fog majd magába húzni. Legalábbis nálam valami ilyesmi történt, amikor feltűnt az első "tündér". Spanyolországban járunk 1944-ben a polgárháború után. Ofelia édesanyja terhes a férje pedig egy szadista vadállat tábornok, akihez éppen utaznak. A kislány rengeteg könyvet olvas, amit kombinál a valóság néhány elemével és létrehozza a saját világát. Nagyjából ez a film, de jönnek még bőven fordulatok amiket egész jó szimbólumokkal mutatnak be nekünk.

A csalódottság főbb oka nálam az volt, hogy azt hittem sokkal mélyebbre visznek majd a fantáziavilágukba, azt hittem majd nyakig elmerülök benne miközben nem ez történt. Persze így is csodálatos volt a Faun és az apró lényecskék, meg minden valótlan apróság. Furcsára, kissé ijesztőre, de megkapóra sikerült a kidolgozás. Egy kislány képzeletének feltárása.

Amiből még kissé kijutott, hogy néha túl lassúra vették a jeleneteket, leült olykor a film. Viszont a szimbólumok bevezetése a néző agyába egészen precíz módon sikerült. Van aki nem figyel ezekre annyira, mert igazából úgy is élvezhető a film egész jól, de én főleg az Antikrisztus óta jobban odafigyelek ezekre pláne egy fantasynál. A háborús háttér elég hiteles volt, de volt egy rész ami kicsit zavart. Egy kérdésem lesz is a végén.



Stimmelt a brutalitás, érdekes volt a történet, valahogy mégis azt érzem, hogy kicsit túl van hypeolva. Persze van mire, mert bőven jó film, csak picivel többre számítottam. Ja igen a zene. Egy dallam, amit dúdolnak majd bevetnek máshogy, az viszont végig meghatározó és bazi jó. Teljesen illett a mesés, néha mégis gyászos hangulathoz. Tipikusan kisgyerekeknek szóló nyugtató altató, remekül passzolt.

Értékelve a Faunt, 7/10-et adok rá, és azt javaslom, hogy akit érdekelnek hasonló témájú dolgok és még nem volt meg, akkor ne hagyja ki. Szomorú kis mese, de érdekes.

A kérdésem (SPOILER LESZ!): Amikor a szolga csaj Mercedest, - aki végig a tábornokunk inasa - elkapja a faszi, ő pedig leszúrja késsel és megmenekül - aminek rohadtul örültem amúgy, hogy többször is beledöfi - utána mégis mi a francért nem nyírja ki?! Ez annyira idióta cselekedetnek tűnt. Utána még mondja, hogy ne merje bántani a lányt, de basszus akkor öld meg te gyegyebák. Ez csak nekem szúrt szemet?

Tényleg rövid leszek, mert nem sok szót érdemel ez a trágyakupac. After Dark Horrorfesztes film, de ha még sok hasonló kaliberű alkotás szerepel a rendezvényen, akkor nem lehet túl jó élmény.



A sztori valami olyasmi, hogy Iant egy bizonyos lény mindig halálba hajszolja és amikor meghal egy másik életben ébred, ahol van 1 csomó ismerős dolog. Persze ő először nem veszi észre, hogy új életben van, neki olyan mintha mindig is ebben élt volna. Szóval kicsit hasonlít a Pillangó hatáshoz, csak mérföldekkel szarabb nála. Aztán felnyitják a szemét, hogy mi a stájsz és elkezd menekülni a szörnyek elől.

Na most a szörnyeknek van valamiféle csápja amivel általában kinyírják, ami vérgagyi. De komolyan, semmi ijesztő nincs bennük és már az elején felfedik a kilétüket. Amúgy Dexter második évadbeli szeretője az egyik fő-fő-gonosz, aki itt sem bizonyul túl jónak. Eszméletlen unalmas és az a durva benne, hogy semmi, de semmi olyan történés nincs, ami miatt kicsit is izgulnék a főszereplő miatt. Abszolút érdektelen, hiszen ha meghal úgyis másik életben ébred, tehát kb a menekülésének sincs sok súlya sem értelme. Vagyis hát lehet, hogy a végére már lesz, de azt én nem bírtam kivárni. 1 óra után kikapcsoltam, mert az jobban foglalkoztatott, hogy leüssem a szobában lévő szúnyogot. Ha esetleg vágytok valami horrorra estére, akkor ezt véletlenül se szedjétek le.

Mondjuk úgy jóindulattal 3/10, azért mert alapvetően a sztorit talán jobban meg lehetett volna csinálni. És a szörnyeket is ijesztőre ha pár hatásvadász elemet lehagynak róluk.

Megint csak gratula a magyar címhez. Ennél még az "1 pár fasz" (Couple of Dicks) is ütősebb lett volna. Ezen túllépve a film jó szórakozásnak bizonyult, egy teljesen elbarmolt és elnagyolt akció-vígjáték Bruce Willisel és Tracy Morgannel. Mégis pont azért volt bőven szórakoztató, mert rohadtul nem lehet benne semmit sem komolyan venni. Néha már rendes paródiának éreztem bizonyos részeknél.



A sztori teljesen banális tele zűrökkel, egy baseball kártyát keresnek végig, miközben felfüggesztik őket, de a magánéletükben is vannak problémák, amiket próbálnak orvosolni kisebb-nagyobb sikerekkel. Erről ennyi elég is, mert nem ez az erénye higgyétek el.

A humor néhol teljesen idióta, nagy dumák vannak a filmben. Willis szállítja amit tőle megszokhattunk, Tracy Morgant én eddig nem láttam még filmben, de bejött még akkor is ha néhol 5 éves szinten mozog a csávó, teljesen kretén poénokkkal nyomul. De ahogy ezeket Bruce kiegészíti azok faszák, én végig vigyorogtam a filmet. És akkor még bejött Sean William Scott (Stifler!), aki szintén simán hozott némi pluszt, pl a parkouros poént biztos, mert az nagyot ütött. Sok helyen olvastam, hogy ő menti meg a filmet, amivel most ellenkeznék, mert szerintem a zsarupáros simán jobb végig nála. Volt egy csomó ismerős arc, mint pl a mexikói főgonosz, aki szintén már önmaga paródiáját súrolta. De a másik két zsaru "rivális" kolléga meg annyira gáz volt néhol, persze direkt, hogy elértek egy mosolyt.

Nem egészen értem miért húzzák le Kevin Smith rendezését ennyire, mert ugye mindenki faszább akciójeleneteket várt, de a film hangulata egyáltalán nem követelte meg, hogy jobbak legyenek. Nem voltak kidolgozva, de nem is volt rájuk szükség. Pl amikor Bruce leesik a lépcsőn az is mekkora oltás már, szinte saját magára nézve is, hogy már egyszerűen kiöregedett az akcióhős szerepkörből. Néhol legalábbis ezt éreztem. Most komolyan nekem egyáltalán nem az maradt meg a filmből, hogy akcióznak és közben poénkodnak, mert full vicc az egész. Amúgy is csomó hiteltelen földtől elrugaszkodott jelenet van, de ez szerintem mind mind szándékos.

Ja, és meglepődtem de viszonylag hamar elkészült hozzá a szinkron, ami nekem teljes mértékben bejött. Faszán hozták ki a poénokat, Bruce megkapta az istenkirály hangját, Tracyhez is társult az idióta hanglejtés. SWS pedig a szokásos hangján bohóckodott. Mondtam már, hogy vígjátékot jobban szeretek szinkronnal nézni, mert általában úgy jobban üt, élvezhetőbbek a poénok. Na ez most pontosan így volt. Bár lehetséges, hogy most sokan nem értenek velem egyet.

Valahol olvastam egy kommentben, hogy aki szerette Az utolsó cserkészt, az mindenképp nézze meg mert bejöhet neki, de ne uccsó cserkész 2-re számítson azért. Ez tök igaz, mert közel sincs azon a szinten, de ha az bejött ez is simán tetszhet. Nekem pozitív meglepetés volt a viszonylag több lehúzás után így egy 7/10-et simán merek rá adni. A végét picit elhúzták. Komolyanvehetetlen karakterek és helyzetek, lüke sztori ez a Cop Out. Mégis szórakoztat.

Basszus jó horrort keresni és találni is olyan bazi nehéz, hogy leteszem a hajam és közben az éjszaka is véget ér mire találnék egy érdekeset, aztán látom, hogy azt is mindenütt lehúzták. Egy hasonló keresés alkalmával botlottam bele ebbe, ami nem hiszitek el, de tényleg jó volt. Mármint nem az a fröcskölős horrorfilm, hanem az a parázós, inkább sztorizós, értitek. Guillermo del Toro neve azért jól csengett, még akkor is ha csak producer volt és nem rendező. (olyanokat csinált a csóka, mint a Blade 2, Hellboyok vagy A Faun labirintusa, amit még pótolnom kell). Szóval abszolút kíváncsivá váltam.



A történet kicsit szokványos, de jól sétálnak ki belőle, simán felkelti az érdeklődésed, persze csak ha vevő vagy rá. A főszereplő nőci egy árvaházban nőtt fel, amit most, hogy felnőtt meg is vett, hogy hasonló sorsú gyerekeken segíthessen. Van egy örökbefogadott fia Simon, aki hirtelen rejtélyes módon eltűnik, amikor feltűnik egy kisfiú zsákkal a fején. Közben pedig mindenféle hangokat hall a házban, még egy médium segítségét is igénybe veszi, ami mellesleg nagyon jó rész a filmben. Izgalmas. Komolyan, ha picit bele tudsz mélyülni, akkor még akár paráztathat is, bár hatalmas csattanókra azért nem kell készülni. Szóval teljesen bekattan, őrülten kutat a fiú után minden segítséget elfogad, kívülről pedig csak azt látják, hogy teljesen elborult az elméje. Nyilván jön a múlt és valamik kiderülnek, de azt már csak akkor tudjátok meg, ha megnézitek.

Egyébként az eleje kicsit necces, mert van néhány elég ostoba párbeszéd, viszont utána sikerült berántania. Olyan merev atmoszférát teremtenek, hogy befeszülsz, mert nem mindig tudod mire számíts. Igazából talán ott gyengül el, amikor túlságosan felspannolnak, de mégsem vetik be a kurvaijesztő momentumot. Mondjuk ma már ez annyira ordító sablon, hogy lehet itt ez nem is baj. A kíváncsiság hajt előre miközben picit tartasz is attól, hogy mi történhet.

A szereplők olykor idegesítően buták, a főszereplő csaj pl, de a kiscsákó azzal a maszkkal nekem para volt. Nem tudom megmondani, hogy miért, csak az. Jó a történetvezetése és a végén van egy rész, amikor egekig pumpálják a feszültséget. Szerintem egyszer érdemes beülni a tv elé megnézni. Tőlem 7/10-et kap, de amúgy imdbn 7.7, sok-sok szavazat után.

Christopher Nolan újra megcsinálta! Nem volt neki elég, hogy bődületes Batman-TDK-t hozott össze most letette az év legjobb ötletével rendelkező filmet. Még jó, hogy nem volt neki elég, mert nekünk sem. Amikor vége lett, csak botorkáltam ki a moziból, egyszerűen nem eresztett el a hangulat. Nem találtam magam jó egy óráig.



Amúgy úgy ültem be a filmre, hogy egy db teasert láttam, amiből semmi nem derült ki és már azt is régen, és ez így volt fasza. Szóval ha esetleg valaki hasonlóképp akarja megnézni, akkor a következő bekezdést, ahol (tényleg!) felületesen ismertetem a sztorit, esetleg át lehet ugrani.

Hogy mi az a legjobb ötlet? Álmok. Az álmaink irányítása, felépítése, megtervezése. A tudatalattiban való kutakodás. Az alapsztori az, hogy Cobb (Leonardo DiCaprio) a legjobb abban, hogy ellopja az emberek gondolatait. Mindezt az álmaikban teszi és persze csapatban dolgozik. A következő megbízásuk pedig az, hogy elültessenek egy hatalmas vállalat haldokló tulajának a fiában egy gondolatmagot, aminek az volna a célja, hogy feldarabolja a birodalmat. (Magától soha nem tenne ilyet.) Ezt nevezik Incepciónak. Ezért álomszinteken belülre kell hatolniuk Cobbéknak, hogy meggyőzzék róla. Mindeközben természetesen akad némi személyes háttér is, mint mindig. Ha így túl ködösnek hangzik is elsőre, a filmből egyértelműen meg lehet érteni. De úgy is mondhatnám, hogy hasonló a Mátrixhoz.

A film legjobb pontjai, amikor látjuk DiCapriot álmokat vezérelni, közben bevezet a rejtelmeibe, és az emlékekbe. Ellen Page pedig dús fantáziával felépíti az álomvilágot. Annyira felfedezős meg beleélős az egész, hogy egyszerűen nem lehetett nem élvezni. Amikor csak ülnek a kávézóban és a robbanás elrepíti mellettük a szilánkokat, törmelékeket, áh, én megborzongtam. Mindezt persze szuperlassítással, hogy maximálisra nőjön a faktor. Ebből gondolom már lejött, hogy a látvány odacsapott. Az biztos, hogy a panaszkönyvben nem sok bejegyzés születik majd e téren, hiszen tényleg minden klappolt. Miket beszélek, túl nőtt sok-sok elképzelést. Magába húz, és élvezed az ízét. Például a gravitáció is remekül meg van oldva. És bár elsőre néhol bonyolultnak hangzik, de mindenre van épkézláb magyarázatuk. Na jó, talán nem mindenre, de nem számít.



DiCaprio a csúcson van és szárnyal. Manapság akkora A-listás sztár, hogy beszarás és igen, látjuk hogy miért. A Viharszigetben is eszméletlenül odarakta magát és itt is leszínészkedte a brigádot. Mondjuk olyat nem mondok, hogy ő vitte a hátán a filmet, mert mindenki remekül játszott, abszolút összeszokott bandának tűntek és a karakterek nagyon rendben voltak. Én a színészi játékban kivetnivalót nem érzékeltem. És igen, fura, de Ellen Page basszus jó volt. Mármint kb 5 évesnek tűnt néhol (miközben már 23), de végig tetszett. Igaz a Junoban sem volt rossz. És akkor a legjobb asszisztens Joseph Gordon-Levitt. A jelenetei sorra emelték a színvonalat, ő volt a magyarázóbb, aki mindig kiegészített minket infókkal. A legjobb mellékszereplő cím az övé. Tom Hardy pedig a leglazább arc az egész film alatt. És Marion Cotillard aki totál őrült, retteg tőle az ember - nehéz elhinni:).

És akkor az akciójelenetek, hát igen. Konkrétan kalapált a szívem az első komolyabb menekülős résznél. Végig annyira magasan mozgott a feszültség, az izgalmat érezni lehetett a teremben (szinte végig síri csend volt). Minden percében rohantál a filmmel. Persze ez alá még ment a zene, ami őrjítően pumpálta pluszban beléd az adrenalint. Az egyik hangeffektnél én kajak megrezzentem, annyira belefeledkeztem. Hans Zimmer megint nem aprózta el, az egekbe taszítja a nézőt a zakatoló soundtrackel.



Én megkockáztatom, hogy ez Mátrix szintű kultfilm lesz az évek múlásával. Néhol eszembe jutott, hogy ez a modernebb változata. Mégis nyersebb, mert álmokról van szó. A helyszínek, amúgy nagyon adták az érzést. Szakadhatott az eső a nagyvárosban vagy épp sütött a nap a tengerparton, egyszerűen ott voltam. Az érzelmi töltet sem volt utolsó, végig meghatározza a filmet.

Elérkeztünk az utolsó bekezdéshez. Az Inception eddig a nyár filmje (mi lesz még az év végi top 10-nél te jó isten) és sztem az is marad, mondom ezt úgy, hogy jön még a Predators és az Expendables (bár utóbbi valszeg moziban nem). Christopher Nolan karrierje önmagáért beszél, ez pedig itt a legújabb mesterműve, ami tőlem 9/10-et kap. A végére még, hogy muszáj újranézni, mert maradt pár tisztázatlan furcsaság. (Ha valaki már megnézte, az jelezze lécci, mert lenne egy kérdésem az egyik jelenethez.)

Clint Eastwood filmjei, engem általában megérintenek. Jaj ez most, de nyálasan hangzott. Valahogy máshogy kéne, szóval az érzelmekkel remekül tud bánni az öreg. És habár most talán nem merészkedett túl mélyre, mégis elért valamit amitől tiszteletre méltónak tartom ezt a munkáját is. Ugyanis azt is mondhatnám, hogy talán ez a leggyengébb Eastwood film, de ez nem azt jelenti, hogy rossz. Hiszen még ez esetben is simán fogyasztható darab.



A témája Nelson Mandela (Morgan Freeman) elnöksége. Egy olyan elnöké, aki megtesz lépéseket, amiket a többség ellenez, kétségbe von, de ő előrelátó, s tudja hogy ami mögötte rejlik, attól javulhat Afrika helyzete. Jelen esetben ezt a megoldást a rögbiben látja. És az adott afrikai válogatottnak Francois (Matt Damon) a CSK-ja azaz csapatkapitánya. Kijutnak a világbajnokságra, ahol természetesen a győzelem a cél, de azért mindenki érzi, hogy kell az országnak a siker, de a legfontosabb az emberek megbékélése. Amúgy érdekes volt ezt most így látni, mivel ugye épp most volt a foci VB Afrikába, és így talán még kellemesebb volt az egész, hiába csak rögbiről volt szó. Látszott, hogy mennyire fontos egy efféle rendezvény.

Freeman remek Mandela, passzol hozzá a karakter, akár egy Nike melegítő. Nem tudott hibázni. Mondjuk Eastwooddal a háta mögött erre nem is maradt sok esélye. Matt Damon? Ha az igazat akarjátok hallani, neki nem kellett sok mindent csinálnia ebben a filmben. Mármint annyira alapdolgokat bíztak rá, hogy dumáljon az elnökkel, (persze izgul), vagy inspirálja a saját csapatát. Tiszteletteljesen bánjon mindenkivel és javítsa az országa helyzetét. Persze félre érteni nem kell, de ezek a dolgok nála rutinszerűen működnek szerintem. Van annyira jó színész, hogy ezek ne okozzanak gondot. Egyébként a fekete mellékszereplők jól domborítottak, kár lenne megfeledkezni róluk.

Az a durva, hogy nem egy észbontóan klasszis film, de a rendező keze nyoma mégis életet varázsolt belé. Nem nézek rögbit, nem is szeretem, Afrikát sem ismerem túl behatóan, de a végére támadt bennem némi tisztelet az egész ország és sportág iránt. Vajon pont ezt akarta elérni a nézőknél Clint? Nem tudom, de nálam sikerült.

A zenéjében azt furcsálltam, hogy egyértelműen adottak a bevethető Afrikai dallamok, hangok, gyerekénekek. Mr. Eastwood mégsem tömte tele velük a filmjét. Itt-ott elszórt néhányat, máshol meg teljesen hangulathoz passzoló, mégis mintha direktben sablonzenét rakott volna.

Egy 7/10-es élményt nyújtott most az egyik kedvelt rendezőm. A Gran Torinotól most elmaradt, de még így is egy nagyon érdekes és reményteli film. Mondjuk nem is annyira nagy tömeghez szól úgy gondolom.

Végre jó témát kapartak elő a paródiák szaporításához, hiszen az eredeti már önmagában is az. Számomra az volt a durva, hogy amikor megnéztük az elsőt, akkor már ott röhögtem azokon a dolgokon, amiket itt eltúloztak. A lényeg lényege, egy szórakoztató vígjátékot tett le az asztalra a hülyeséggyártó páros.



A történet mindenkinek világos, aki látta az alap "művet". Ami itt jó volt, és nem éreztem túlzottan a nyomását, az a poénok felépülése miközben zajlik valami cselekmény. Mert általában a komédiák hibái nálam azok főként, hogy 30 perc után elveszti az érdeklődés fenntartását, a poénok kifulladnak, így a film is kevésbé érdekel. Ebben az esetben ezt viszonylag át tudták hidalni kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel.

Mondjuk azt el kell mondani, hogy a trélerben az ütősebb poénokat lelőtték, de még így is maradt pár hangosan röhögős. Komolyan beszélek, tényleg nevettem. A Twilight tökéletes táptalajt biztosított az izmozó, pigmenthiányos tréfáknak. Ráadásul totál aktuális, jól jönnek ki az élcelődések, amik akár Kristen Stewart Bellájára irányulnak, akár Robert Patiszon Edwardjára. A tizenéves kamaszlány rajongás annyira passzol, hogy rögtön az elején lévő poénon sírsz, mert télleg ez van. A legütősebb nálam akkor is "Jacobnak" köszönhető, mert azon konkrétan meghaltam.

Főként az első rész lealázására mentek rá, de van néhány utalás a folytatásokra. És ahhoz, hogy mosolyogj nem feltétlen szükséges az ismeretük, hiszen én sem láttam őket a poénok mégis nyilvánvalóak voltak.

A szereplőket nagy respekt illeti, mert szinte jobbak, mint akikről mintázták őket. Noname nagyrészt mindenki, azonban ettől szerintem csak nő az értékük. Edward tolja az alapozót, Becca I hate life mixet hallgat az ipodjáról, Jacob pedig megférfiasodik a sok szőrtől, de természetesen aláírja az újságot, amiben a fotósorozatával szerepel. A mostani nagy hypenak köszönhetően működik a film.

Ezen felül azért egyáltalán nem hibamentes a Vampires Suck. Sajnos jópár helyen feltűnnek a klisés poénok, amiket hatezerszer ellőttek. Gondolom kellettek bele a játékidő miatt, ami így is bőven másfél óra alatt van. És azért ezektől néhol lehetett ásítozni. De mint az elején írtam, többnyire túl tudtak lépni az alvós jeleneteken, ugrottak a következő adag fricskára.



A végére talán hagyhattak volna utánpótlást humorból, mert oda már tényleg kicsit elfogytak. Azért még tettek egy durvát, hogy az ember mosolyogva sétáljon ki a moziból.

Érdemes a közeljövőben megnézni akár annak aki rajongó, akár annak aki utáló. Mindkét tábor találhat benne értékelhetőt. A végére hagytam, hogy nekem általában a paródiák nem jönnek be, unom őket, sokszor gyatra poénokkal tömik tele, de most kifejezetten a tetszésemet nyerték el ezzel. Nem szakadtam meg, de jó volt délutáni kikapcsolódásnak. A pontszám egy erős 6/10, gondolkodtam 7 ponton is, de aztán végül annyi lett amennyi.

(A Twájlájt utálókat szívesen várom, mert ez most tényleg az a poszt, jöhet minden, amit már nem bírsz magadban tartani. A rajongók meg jöhetnek védeni, hiszen ha látják ezt, utána lehet majd akarják:P).

Először is: ez a csaj nem túl jó nő, ahogy a film sem túl jó, egyetlen "túl" van, ami illik rá, az pedig a túl egyszerű. Semmi más, de komolyan, bazira semmilyen néha és Jay Baruchel kezd beleesni a Michael Cera féle skatulyába, ami nem jó.



Hogy miről szól? Egy önértékelési zavarokkal küszködő srácról, aki tudja magáról, hogy ötös, de sikerül felszednie egy tízes nőt (a film szerint) és igazából ennyi. Szenvednek egymás hülyeségétől miközben jól érzik magukat együtt és a csávó már javában meghúzhatta volna, erre basszus tök idiótán viselkedik.

Az a gond vele, hogy annyira egyszerű, hogy javarészt unalmassá válik. Egyik jelenet után jön a másik ahol beszélgetnek, nem tud dönteni a srác, aztán megint beszélgetnek és eltelt 10 perc érdektelenül. Ja meg közbe van egy dagadt arc, aki mindig beszólogat elég buzisan és próbál poénkodni. Persze van 1 nagy dumás srác is, mint mindig. A gond második része, hogy ennyire pontról pontra, hogyan lehet egy vígjáték sablonos?! Miért épül minden amcsi vígjáték ugyanarra a sémára? Már nem azért, de ez már nekik sem lehet jó, hisz ha megnézzük a bevételüket meg mondjuk egy imdbt, háát, akkor ezek a filmek nem túl sikeresek (vagy mégis?)

Jay Baruchel amúgy szinte kottára ugyanazt az arcot hozza, mint akit eljátszott az I'm Red Fishben (A szívek hullámhosszán), egy béna gyereket, aki azért nem buta és szorult belé tehetség. Csak az a baj, hogy már faszt se érdekel ez a karakter és az előbb említett filmben még elfér, itt már necces. Alice Eve a csaj, átlag. Mit mondjak többet? Ha valaki tud akkor szólhat. Egy pozitív felbukkanás azért volt mégpedig Krysten Ritter, akit a Breaking Badből ismerek és meglepetés volt, hogy feltűnt. A hawerok pedig klisévárat építhettek volna magukból, annyira általános sztereotip karaktert játszottak.

Néha fel lehet azért fedezni jó jobb szövegeket is egy-egy beszélgetés során, de ritkán villan fel valami értelmes. De tényleg, igazából nem is túlzottan rossz, helyenként csak unalmas. Azok a részek nem hiszem, hogy sokakat mozgatnak. Egyébként teljesen érthetően rajzolódik ki, hogy mit akar közvetíteni a film, csak az a baj, hogy ezt nem megfelelő eszközökkel teszi.

Így jóindulattal kap egy 5/10-et, mert középen mozog, érdektelen, nem idegesítően rossz. Amit még ide a végére szeretnék, hogy várok már egy olyan filmet, ahol van szerelem meg szakítás, összeborulás, árulás és ahol végre megérdemelten (R besorolás mellett) kimondja a főszereplő csávó (vagy csaj) annak aki átverte, hogy  egy rohadt geci szemétláda, és nem így, mint amit itt művelt a végén a lánnyal. Egy ilyen őszinte filmre biztos vevő lennék én mondjuk.

Az a helyzet, hogy ez a film nem igazán nekem szólt. De Alec Baldwin simán el tudta adni. Ezért azt kell mondjam, hogy kedveltem úgy a nagy részét.



Az a története, hogy van Jake (Alec Baldwin), aki 10 éve elvált Janetől (Meryl Streep), de most vissza akarja kapni. Miközben már van neki egy jó 10-essel fiatalabb neje. De ő a régire vágyik. Találkozgatnak, lefekszenek egymással, de ők sem tudják, hogy mi legyen a jövője ennek az egész régi/új kapcsolatnak. Mert hát ott vannak a gyerekek, miközben Janere még egy építész (Steve Martin) is hajt, aki nem is közömbös számára.

Alapvetően az előzetesben is full vígjátéknak van beállítva, de nem egészen az. Csomó életszerű keserű dolog van benne. Amik mellett olyanok vannak, mint hogy az öregek beszívnak egy bulin, vagy lerészegednek egy bárban és egymásnak esnek. Viszont ha összképet és mondanivalót nézünk, akkor sszsz..hát másféle szájízt hagy a vége. Hiába a fiatal közönség számára ellőtt poénok, ez a film az idősebb korosztálynak szól.

Térjünk a "megmentőre" azaz Baldwinra, aki szórakoztatóvá tette az egész filmet. Adta a laza, idősödő volt férjet, aki egy sokkal fiatalabb nővel él együtt. Bár inkább az érett gyümölcsre vágyik. A lényeg, hogy miatta lettek viccesek a jelenetek, lehetett mosolyogni mikor kommandózott, hogy kilesse az ex-nejét. Vagy csak a pocakjáról dumál, meg arról, hogy szeret enni. Vagy éppen egy szál pélóban beugrik az ágyba, mert ellenállhatatlannak érzi magát. Ilyenek. Ellenben Meryl Streep szerintem rontja az összképet. Mármint tényleg ezek "a női" karakterek illenek hozzá, de én annyira nem bírtam. Nem volt vicces, inkább kicsit kétségbeesett. Amikor viszont komolyan kellett gondolkodni és éretten felelősségteljesen dönteni akkor ott volt és hozta az anyát. Steve Martint szintén csak hozzá tudom kapcsolni, nem lett szimpatikus a végére sem. Bár annyira zavaró sem, inkább semleges, mondjuk amikor betépett és nem volt szeme azon lehetett vigyorogni.

A végére az betett, hogy 20(+) éves kölykök, megsértődtek és 8 éves kisgyerek módjára viselkedtek, amikor már 10 éve elváltak a szüleik és ráadásul már felnőttek és nem is élnek otthon. Ez rohadt hiteltelen volt, tök kiakasztó, mert ez az életben nem ilyen. Nehogy már. Irreális. Viszont amikor Jake és Jane megdumálják, hogy mi legyen velük, hogyan tovább, az teljesen igaz. Meg kellett tenniük, nem bánták meg jól érezték magukat, és szereztek kellemes perceket egymásnak. Persze be kellett látniuk, hogy ez így nem megy.

Majdnem két óra a játékidő, elrepült és kellemesen szórakoztam. Még talán magam is meglepődtem picit. Egy 6/10 játszik. Ja és az idősebb lány barátja, amikor kiakad mikor meglátja a szülőket, az hatalmas. A mellékszereplők közül ő ékeskedett, míg a "gyerekeik" teljesen elvesztek.