1989-es, vágod? Akkor születtem. Szerettem és máig szeretem
Stallone filmjeit még az ehhez hasonlókat is, amik totális klisékre
épülnek, egyszerűen mégis élvezem a nézését. Akciófilmek terén
mindig toppon volt nálam és gyerekkoromban imádtam. Ez megma-
radt mára is. Tipik börtönfilm, mégis minden kiszámíthatósága és
a kötelező karakterek feltűnése ellenére bírom.



Frank (Sly) épp börtönbüntetését tölti, amiből már csak néhány hét
van hátra. Épp visszajön az eltávról, amikor hirtelen átszállítják egy
másik büntetőintézetbe. Senki sem tudja, hogy miért. Aztán kiderül,
hogy a börtönigazgató áll a háttérben, aki a mai napig nem tudta
megemészteni, hogy Frank az ő szolgálata alatt szökött meg még 5
éve. Hát most itt a bosszú ideje. Megvan ugye? Kínzás, szopatás
minden mennyiségben. Aztán idővel változik a hely, hogy ki melyik
végén áll.

Nem, ez nem olyan, mint a Remény rabjai, ellenben
Az utolsó erőd-höz hasonló, csak itt az érzelmi mélység kicsivel
halványabb. A fightok '89-hez mérten viszont teljesen korrektek.
Börtönfoci, arcoskodás, erőszak, higgadtság. Csak tűrni és tűrni a
megpróbáltatásokat, Frank ezt teszi, mert pontosan tudja, hogy az
árral úszni könnyebb.

Egyébként izmoskezű, még fiatal Stallone simán adja börtönrabot,
aki tudja mi a pálya és kiáll azért akiért kell, még akkor is ha a sza-
bály: NBS(Ne Bízz Senkiben). A mellékszerepekben ott van Tom
Sizemore, szintén domborít dumagép- és mindenesként. Van jóin-
dulatú feka, a fiatal srác, akit megszeretnek és persze Donald
Sutherland atomszemét igazgató nélkül nem lenne kerek a kör.



Miért néztem most ezt meg? Jött egy sugallat, hogy néznék valami
klasszikot. Azt hittem ez még nem volt meg, de tévedtem, mert nem
olyan rég láttam tvben. Viszont jó volt újranézni, kicsit talán hosszú,
de a furcsa Gesztesi szinkron meg az a klasszikus érzés, amit teremt
a kezdésnél felszólaló zongora, azért simán megéri néha. Apropó ze-
ne: teljesen feszültség-keltő, ahol kell ott meg az említett kellemesÍ
zongoradallam. Megvan a filmben a kitartás, barátság, egymásért
kiállás, szerelem, az igazság totális feltárása. A börtönfilmek java
ezekből táplálkozik és bár azóta több jobb prison-styleban készült
alkotást láttam, kedvelem ezt is. Mondjuk főleg Stallone miatt olyan
amilyen, attól függ, ki hogy viszonyul hozzá, alap.

Pontosítva 6/10, mert jó film, de Slynak több jobb akciója van, ha csak
a Bérgyilkosokra gondolok vagy ott a Specialista, amit vagy ezerszer
láttam, a Túl a Csúcson pedig már vénséges legenda. Egy lightos es-
tére vagy délutánra, azért simán merem ajánlani, jó szórakozás sülhet
ki belőle.

Kategóriák

Ha akarsz még ilyet akkor errefelé: