Bazi sablonos romantikus vígjáték, de egy nagy pozitívuma van
mégpedig az, hogy nem vették komolyan. És tényleg ezért meg-
érdemli azt a minimális pontot, hogy egyszer meg lehet nézni.



Sztori, hát sztori: Van a nő aki már idős, de bölcs, van esze, amit
elvesz egy fiatal srác, nem annyira az, de hozzá képest igen.
Szerelmesek lesznek, de csak szakítós huzavona után, mert úgy-
sem parancsolhatnak a szívüknek. Meg az agynak, hogy a srác
is felfogja a szitut.

Na így röviden ennyi volna, a szereplők pedig Michelle Pfeifer és
mostani nagy kedvencem Paul Rudd. Miért? Hát pl azért a laza-
ságáért is amit itt elkövet a szemünk láttán. Mert az már milyen
poén, hogy elviszlek abba a bárba, ahol lelőtte Mary-Kate Ashleyt
vagy nem?! 'Na mindegy oda megyünk' - és ehhez hasonló amcsi
fikázós dolgok. A tinilánnyal meg amit belevisznek az hatalmas.
20 kiló a csaj és hisztizik, hogy ő egy dagadt bálna, Pfeifer (az
édesanyja) meg a világ legjobb nője és 40 éves. Persze ezt mind
komolyanvehetetlenül. Nagy előny ez, higgyétek el.

Jon Lovitz cameo behalsz, ahogy előadja, hogy ő fiatal és azért
hord melegítőt, mert az azt mutatja, hogy sportos miközben 20
kiló felesleg van rajta :D. Többi mellékszereplő is okés, de Rudd
viszi a filmet még ha nem is a szuperbevétel csúcsára, de odáig
biztosan, hogy egyszer mosolyogj rajta egy jót.

A poénok sokadszorra már lehet nem olyan erősek, de elsőre
mindenképpen egy könnyed vígjáték. 6/10, Paul Rudd tánca
és a Bruce Willises, Ashtonos poén meg hatalmas, über nagy :).

---

Kategóriák

6

Ha akarsz még ilyet akkor errefelé:

AnyádLehetnék , értékelés , kritika , vélemény